Van a gyermeknek pénzügyi kötelessége szülei iránt?

0
152
Happy father and son enjoying themselves

A Crash Course Philosophy nevű YouTube-csatornának több mint ötmillió követője van, egyike a legnépszerűbbeknek. Nemrég osztottak meg egy videót, amelynek címe: Family obligations (Családi kötelezettségek).

Ebben a videóban Jane English amerikai filozófus nézeteit magyarázzák, miszerint a felnőtt gyerekeknek semmilyen kötelezettségük nincs szüleik felé, és nem kellene úgy érezniük, hogy törődniük kell vagy kapcsolatban maradniuk velük. Lényegében a gyerekek, akik nem maguk választják, hogy megszülessenek, nem tartoznak semmilyen kötelességgel azok felé az emberek felé, akik döntöttek a nemzésükről (vagy legalábbis arról, hogy megtartják őket). A jó szülők feltétel nélkül szeretnek, és nem várnak viszonzást. A szülő és felnőtt gyermeke közti kapcsolatra legközelebbi példa a barátság, mondja English. A barátját mindenki választhatja, ennek mintájára a gyermek számára is választható, törődik-e szüleivel, nem pedig kötelesség.

Egy ilyen nézet nyersnek tűnik, de miközben kevesen fogalmaznák meg így, mégis ez a nyugati világ felfogása. E feltételezés szerint a szülőknek önállóságra érett gyermekeket kell nevelniük, akik mentesülnek minden kötelesség alól, különösen az anyagiak terén. Keresztényekként a filozófián túl kell látnunk, és a Bibliában kell keresnünk útmutatást.

A tisztelet kötelessége

A tízparancsolat szerint a gyerekeknek tisztelniük kell szüleiket. „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” (2Móz 20,12) Ezt a tiszteletet nemcsak a fiatal gyermekektől követeli az Úr, de egyenlőképpen a felnőtt gyermekektől is. Ez egy soha véget nem érő kötelesség. De a tisztelet magában foglalja az anyagi ellátást is? A Biblia tisztán mondja, hogy igen. Két releváns részlet rövid elemzésével megláthatjuk ezt.

Le kell rónunk a hálát

Az 1Timóteus 5. részében Pál elmagyarázza a gyülekezetnek, hogyan viseljen gondot az özvegyekről, akik már nem tudják ellátni magukat. Elmondja, hogy a gyülekezetnek kötelessége van feléjük, de elsősorban a saját családjaiknak van ez irányú kötelességük. „Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek.” (1Tim 5,3–4) A gyülekezetnek csak akkor kell gondoskodnia egy özvegyről, ha annak a családja nem akarja vagy nem tudja ezt megtenni.

Miért elsősorban a családé legyen a felelősség? Pál öt okot sorol fel. Először: szentségre vall, ha egy keresztény a saját családtagjairól gondoskodik. A nagylelkűen odaszánt idő, figyelem és pénz azt mutatja, hogy az a személy a körülötte lévők jólétét helyezi az első helyre, nem pedig a sajátját. Másodszor: helyes megadni a „viszonttartozást” (Károli-fordítás) a szülőknek mindazért a gondviselésért és ellátásért, amelyet adtak. Ahogy William Barcley írja kommentárjában: „A gyermekek felemelkedése hatalmas áldozatokat követel, és csak az a helyes, ha a gyermekek is viszontáldoznak a szüleikért.” Harmadjára: tetszik Istennek. Isten, aki olyan gondosan és bensőségesen törődik a szükségeinkkel, örül, amikor mi is odafigyelünk mások szükségeire.

A 8. versben Pál egy kijózanító negyedik okot sorol fel: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” Itt Pál a természet törvényeire hivatkozik. Még a hitetlenek is tudják, hogy gondoskodniuk kell szüleikről, mert Isten ezt a szívükbe írta (Róm 2,15). A keresztények ezt „duplán tudják” – először a természet törvényei szerint, majd Isten kijelentése alapján a Bibliából. Az a keresztény, aki figyelmen kívül hagyja mindkét törvényt, a hit cselekedeteit tagadta meg, és így rosszabb lesz a hitetlennél.

Végül egy ötödik okot is mond: „Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.” (1Tim 5,16) Ha a gyülekezetet nem terheli az, hogy olyanokról gondoskodjon, akiknek családjuk van, akkor jobban tud a család nélküliekkel foglalkozni.

Érvényteleníteni Isten szavát

A második releváns részlet Márk 7. fejezetében található, ahol Jézus a vallásos vezetőket vonja felelősségre, mert olyan mereven ragaszkodnak az ember alkotta törvényekhez, amelyek ellentmondanak Isten törvényének.

„Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. Mert Mózes ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és ezt: »Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.« Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek.” (Mk 7,9–13)

Ezek a vallásos vezetők a javaikat korbánnak hívták, megfogadva, hogy Istennek ajánlják fel azokat haláluk után, így minden, ami az övék volt, majd a templom tulajdona legyen. Pedig ezen cselekedetek által két súlyos hibát követtek el. Először is egy elsődleges felelősséget hanyagoltak el egy másodlagos miatt. Talán jó dolog volt a vagyonukat a templomnak ajánlani, de kevésbé volt fontos, mint a szüleikkel való törődés. Másodszor: szándékosan vonták meg a támogatást szüleiktől – haragból vagy rosszindulatból. T. W. Manson így magyarázza: „Egy ember olyan külsőséges fogadalmat tesz, miszerint Istennek ajánl valamit. De nem azért, hogy Istené legyen, hanem hogy ne legyen másé.” Mark Strauss összefoglalja: „Jézus elítéli a korbán efféle használatát nemcsak azért, mert a szülők tisztelete nagyobb a fogadalomnál, hanem mert az ilyen szokások mögött levő önző indítékok Isten szíve és a törvény igazi lelkülete ellen szólnak.”

Tisztelj és biztosíts

Vonjuk le a következtetést öt alkalmazási ponttal.

Először, a gyerekeknek kötelességük életre szóló tiszteletet adniuk szüleiknek, és ez a tisztelet, ha szükséges, magában foglalja az anyagi ellátást is. Douglas Milne azt mondta: „Mikor a gyerekek függnek a szülőktől, akkor az a helyes, ha a szülő gondot visel a gyerekéről, de eljön az idő, mikor a szerepek cserélődnek, és a szülők fognak függni a gyerekeiktől.” Stott azt mondja, „mikor a szülők idősek és gyengék lesznek, akkor vannak megfordítva a szerepek”. Hughes hozzáadja, „a keresztény fiúk és lányok (anyagilag is) felelősek az özvegyekért és a segítségre szoruló szülőkért, illetve nagyszülőkért”. MacArthur hasonlót mond: „A gyerekek tartoznak azoknak, akik a világra hozták, öltöztették, etették őket, otthont adtak nekik, támogatták, szerették és gondozták őket.” A tisztelet több, de nem kevesebb, mint az ellátás.

Másodszor, a gyülekezetnek kötelessége ellátnia azt, aki nem tudja ellátni magát. Ez nem az egész emberiségre értendő, hanem egy különleges kötelesség a saját tagjai iránt. Ez az ellátás az 1Timóteus 5-ben leírtak részletes tanulmányozását igényli, de bármi is legyen a gyülekezet következtetése, ők akkor is felelősek a családtagok értesítéséről és a magyarázatról, hogy a családé az elsődleges felelősség.

Harmadjára, a gyülekezetnek komolyan számításba kell vennie egy fegyelmezési eljárás indítását az olyan taggal szemben, aki nem akar gondoskodni szüleiről vagy közeli családtagjairól. Az a személy, aki nem vállalja ezt a felelősséget, „a hitét megtagadta, és rosszabb lett a hitetlennél”. Ezek komoly vádak, amelyek nem illethetnek olyat, aki azt állítja, hogy azt a Messiást követi, aki a saját anyjáról gondoskodott (Jn 19,27).

Negyedjére, úgy tűnik, egy gyermek első anyagi prioritásának a szüleivel való törődésnek kell lennie a templomi adakozás helyett. Ideális esetben mindkettőt gyakorolnia kellene. De ha csak az egyik lehetséges, akkor a Márk evangéliumában olvasottak alapján a szülőkkel való törődésnek kell elsőbbséget élveznie.

Ötödjére, lehetnek enyhítő körülmények, amelyeket a helyi gyülekezetben kell megbeszélni. Néhány típusú ellátás függőséget válthat ki vagy gyűlöletes viselkedést. Néhány szülő akkor is kérhet anyagi segítséget, amikor még képes lenne ellátni magát. Imádkozó, Bibliából informálódó emberek segíthetnek tisztábban látni az ilyen komplex helyzetekben.

Isten azt várja el, hogy ahogy a szülők is gondoskodnak fiatal gyermekükről, úgy a gyermek is gondoskodjon idős szüleiről. Vannak anyagi kötelezettségei a szülőnek gyermeke felé, majd később a gyermeknek szülei felé. És mint minden kötelezettséget, ezt sem teherként, hanem örömmel kell végezni az evangélium által.

Forrás: http://www.challies.com/articles/do-children-need-to-provide-for-their-p…

http://www.rmbgysz.ro/van-a-gyermeknek-penzugyi-kotelessege-a-szulei-irant

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

+ 68 = 75