Ukrajnai missziós utunk – 2017. március

0
223

Izgalommal készültünk ukrajnai utunkra.

Tavaly decemberi utunkat Isten felettébb megáldotta, 180 pár csizmát, cipőt tudtunk kivinni az Ungvár melletti cigánytelepen lévő közösség megsegítésére. Isten időzítése pontos. A népes gyereksereg állandóan cipőhiányban van. Az alkalmon részt vevő gyerekek lábán vagy papucs vagy elnyűtt félcipő volt, de téli cipőt egyik lábán sem láttam, noha szokatlanul kemény telünk volt.

Hála Istennek, az alkalom után a kemény januári fagyok ellenére adományunknak köszönhetően a gyerekek már vidáman szaladgálhattak a gyakran mínusz 15–25 fokos hidegben meleg csizmáikban.
Mostani látogatásunk alkalmával is tudtunk vinni kb. 120 pár tornacipőt tavaszra.

A határon szokatlanul hamar átjutottunk. Ezen felbuzdulva először az ungvári piacra mentünk bevásárolni. Vásároltunk a gyerekeknek többféle édességet, csokit, nyalókát, dobozos innivalót.

Az autónkat meglátva a gyerekek már szaladtak ki a házakból, és örömmel köszöntöttek megismerve az arcunkat.

Lelkes énekléssel kezdtük. Törekedtem arra, hogy ismert, már ott énekelt énekeket tegyek a programba.

A gyerekek teljes szívvel harsogták, nagyon felemelő érzés volt.

A bibliai üzenetet Zákeus történetéből mondtam el. Isten mindenkit név szerint ismer, megszólít.

A legjobb barátunk akar lenni, neki nem számít, honnan jöttünk, milyen a múltunk, része akar lenni életünknek. Láttam a gyerekek arcán, tekintetén, hogy többségükhöz eljutott az üzenet, sokan megértették, hogy Jézus az egyetlen esélyünk.

Ezek után a szabadban folytattuk játékkal. A szabályokat nehezen vagy egyáltalán nem tartották be. Nagyon szeretnének minél hamarabb sorra kerülni, ezért mindent meg is tesznek. Húztunk kötelet, rúgtunk kapura, limbóztunk. Élvezték a kihívásokat.

Közös ima és eredményhirdetés után átadtuk az ajándékokat. Ahogy kettesével, hármasával jöttek ki az ajándékokért, megdöbbentő volt látni, mennyire ápolatlanok és koszosak a gyerekek. Sokakról csak lógott a méretben nem megfelelő koszos ruhadarab, de a szemük ragyogott az izgalomtól. Arra gondoltam, csak Istenben reménykedhetnek. Egyedül ő képes kiemelni őket elesett állapotukból, és reményt adni nekik.

Miután elmentek a gyerekek, imádkoztunk és szívünkben örömmel, bizakodva indultunk hazafelé. Isten ismét használt bennünket. Örömet és Isten fényességét hozhattuk a kicsinyek életébe.

A határnál azonban megpróbáltatás várt ránk. Kb. 1 km-es sor volt. 20 percenként haladtunk egy autónyit. De voltak olyan autók, amelyek nem is lassítottak, mentek be egyből az ellenőrzési helyre. Ukrajnában elképesztő méreteket ölt a korrupció. Ötórás várakozás után értünk a határ magyar oldalára. Hajnali háromra érkeztünk haza, de szívünkben örömmel.

Hálásak vagyunk a támogatásokért. A szükség hatalmas, az üzemanyag és amit vásárolunk vagy viszünk, sokba kerül. Istené a dicsőség, hogy indít embereket fizikális, önkéntes és anyagi jellegű felajánlásokra. Ezekre a jövőben is nagy szükségünk van, hogy folytathassuk a szolgálatot.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

14 + = 20