Titkos összetartozás

0
814
Billy Graham, Tahi 1977 (Fotó: Füle Tamás)

Billy Graham még halálában is szól hozzánk, újra hív bennünket, hogy szeressük Istent, tegyünk bizonyságot a hitünkről.


Billy Graham halálának hírére mindnyájunkban újraéledt első magyarországi látogatása, igehirdetése. Én is elolvastam több beszámolót, megnéztem a videofelvételeket a szolgálatáról, és most is ugyanúgy beleremegett a szívem hallgatva a szavait, mint negyven évvel ezelőtt.

Néhány hónappal több mint 40 éve utaztunk el Tahiba, a baptista táborba, hogy meghallgassuk Billy Graham evangelizációját. Gyerekeink el sem tudják képzelni, ez milyen hatalmas esemény volt a kommunista Magyarországon. Negyven éve történt, én akkor 17 éves voltam. Kevés esemény él olyan élénken az emlékezetemben, mint az a nap. A székesfehérvári evangélikus gyülekezet rendelt buszt, velük utaztunk fel – emlékeim szerint. Családunkból szinte mindenki ott volt, de én édesapámra és idősebbik bátyámra emlékszem élénken. Édesapánk csendes ember volt, hallani nem hallottunk tőle a hitéről, de az élete tükrözte.

Nagy izgalommal utaztunk, és nagy várakozás volt bennünk, hiszen azokban az évtizedekben szinte senki nem jutott el külföldre, és az a tény, hogy valaki Amerikából eljön Magyarországra, már önmagában hihetetlen esemény volt. A tízezer ember látványa megrendítő és felemelő volt. Titkos összetartozás, ami ott, akkor mindenkit erővel, bátorsággal töltött el.

Billy Graham, Tahi 1977 (Fotó: Füle Tamás)

Billy Graham alakját, ahogy felment az emelvényre, nem lehet elfelejteni. Amikor pedig megszólalt, mindenki lélegzet-visszafojtva hallgatta. „Nem véletlenül jöttél el, Isten az ő tervében hozott el ide” – mondta. Ez mindnyájunkra igaz volt. Minden szava személyesen szólt külön minden emberhez. Dr. Haraszti Sándor csodálatosan tolmácsolt. Ugyanazzal a lendülettel, erős hanggal. Nem hiszem, hogy lett volna ott bárki, akit ne érintett volna meg az üzenet. Gyakorlati prédikációt hallottunk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy elküldte a Fiát, Jézust, hogy ha Billy Graham – itt kérte, hogy mindenki mondja a saját nevét – hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)

A már hívő embereknek azt mondta, hogy újra határozzák el azt, hogy követik Krisztust. A sok feltartott kéz jelezte a döntést. A Szentlélek megérintett minden szívet.

Most, ahogy visszaemlékezem, jöttem rá, hogy ez az igehirdetés volt az, ami előkészítette édesapánkat az Istennel való találkozásra. Tahiban 1977. szeptember 4-én voltunk, ő pedig 1978. június végén halt meg tragikus hirtelenséggel. Egy hirtelen jött nagy vihar elől behúzódott az épülő házunk fészerébe, amelybe belecsapott a villám. Isten magához vette őt. Ma már teljesen biztos vagyok abban, hogy ott, Tahiban ő is újra odaadta szívét Jézusnak.

Kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek, hogy ő tényleg minden gondolatot felülmúlva olyan megtéréseket tervez az életekben, amilyeneket álmainkban sem gondolnánk.
Billy Graham még halálában is szól hozzánk, újra hív bennünket, hogy szeressük Istent, tegyünk bizonyságot a hitünkről.

Egyedül Istené a dicsőség!

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS