Szubjektív beszámoló a lelkipásztor-találkozóról

0
731

November 6-án, vasárnap délután, egy fárasztó hét után tudatosodott bennem, hogy másnap kezdődik az Országos Lelkipásztori Konferencia Balatonszemesen.

Első felindulásomban még nem annyira repestem az örömtől, holott már korábban jelentkeztem az alkalomra, de tudtam, hogy ez egy kihagyhatatlan és különleges alkalom lesz.

Gondoltam magamban: „Baptista lelkipásztorokkal több napot eltölteni nem lehet bármikor – itt nem első embernek kell lennem, hanem lehetek az, aki vagyok: szolgatárs, sorstárs, volt évfolyamtárs vagy éppen csapattárs.”

dsc_0041Sokat gondolkoztam azon, hogy ha egy momentumot kellene kiemelnem a háromnapos konferenciából, vajon mi lenne az. A sok értékes tanítás és bátorítás között rögtön az elején Varga György és missziói igazgatónk, Durkó István beszélt a lelkipásztor fejlődéséről és annak fontos fázisairól. Varga testvér többek között felvázolta azt is, hogy az ember életében bekövetkezhet 40-45 éves kor között egy életközepi válság. Én ebben az évben töltöttem be a negyedik X-et, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy most milyen stádiumban van az életem. Nem érzem magamat még válságban, és nem is törekszem rá, de az élet vasfoga senkit sem kímél, ezért fel kell készülni a mélypontokra is.

A konferencia abban erősített meg, hogy nem kell egyedül elszenvednünk életünk mélypontjait. Kapcsolódjunk be ezekbe a nagyszerű alkalmakba, tanuljunk egymástól, építsük egymást, hívjuk segítségül a Mindenható megújító erejét. Előfordulhat válság az életünkben és a szolgálatunkban is, de ezt ne a kiégés kövesse, hanem a megújulás.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS