„Neked köszönöm, hogy megtanultam adni”

Gondolatok anyák napjára

0
425

Robotos és rohanó életünket tarkítják a különleges napok. Szinte mindenre találunk ünneplési lehetőséget. Ezzel is próbáljuk elviselhetőbbé tenni a mindennapi életet. Nem baj ez, sőt fontos is, hogy megálljunk időnként, és mérlegeljünk.

A világ teremtésekor Isten is adott egy napot a pihenésre, megállásra, visszatekintésre. Ő azt tudta mondani egy-egy nap után, hogy jó. Amikor az embert megteremtette férfivá és nővé, „igen jó”-nak találta. Alkalmassá tett bennünket, hogy hasonmásaként továbbvigyünk isteni tulajdonságokat, például a munka- és emberszeretetet. Kár, hogy a bűneset miatt ez eltorzult, csak halvány másai lehetünk. Mégis alapvetően él bennünk nemcsak a bűn, de az isteni csíra is.

Az élet továbbvitele férfi és nő kapcsolatából lehetséges, de Isten a nőt tette alkalmassá, hogy a gyermek első bölcsőjévé legyen. Olyan különleges kötődést teremtve ezzel, ami mindkét fél, gyermek és anya számára egész életre szóló. Nem csoda tehát, hogy időről időre országonként más időpontban, de különleges helyet kapnak az ünneplésben, megemlékezésben az anyák. Az édesanyák, a mostohaanyák, a nevelőanyák, a nagyanyák. Ők azok, akik finom érzékkel és figyelemmel tudják kísérni kézzelfoghatóan és lelkükben a rájuk bízott gyermekeket.

Sajnos, az isteni parancs – „szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet” – országunkban ma kevéssé valósulhat meg a kényelem, anyagiasság, jövőtől való félelem, és ki tudja, még hányféle indok miatt.

Mégis ma is fontos tudnunk, hogy a gyermek a jövőnk, és az anyák csodálatos feladatot vállalnak, amikor életük kockáztatásával, alkalmanként lemondással, szeretetteljes szolgálattal nevelik, tanítják a következő nemzedéket.

Retrókorszakot élünk. Mit is jelent ez? Múltba való visszatekintés, múltbeli divat vagy szokás felelevenítése.

Kedves mai lányok, fiúk, szülők!

Elevenítsük fel, mit mond nekünk a Biblia által Isten!

Anyák!

2Mózes 20,3: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” 

Ma két végletet látunk. Sok eldobott, meg nem született gyermeket, mert az én fontosabb. Vagy mindenben a gyermek az első. Pedig az Isten által megszabott elsőség a garancia a helyes, kiegyensúlyozott kapcsolatokra.

Példabeszédek 22,6: „Neveld a gyermeket neki megfelelő módon…”

Isten nem teremtett két egyforma embert. Gyermekeink is más-más törődést igényelnek. Szánjunk rá időt, hogy felismerjük, hogyan lesznek az Isten szerinti terv megvalósítói, hiszen mindnyájunknak van feladatunk, nem véletlenül születünk erre a világra.

Gyermekek!

2Mózes 20,12: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!”

Kolossé 3,20: „Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrnak.”

Apák!

Kolossé 3,19: „Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.”

1Péter 3,7: „…megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”

A családok széthullása soha nem látott mértékben növekedett. De Isten terve ebben az időben is érvényes. Töltsük be hivatásunkat!

Legyenek az anyák olyan anyák, akikbe Isten különleges szeretetet, erőt adott a család iránt. Teremtsenek meleg otthont, kérjenek napi bölcsességet, mert aki kér, az kap.

Az anyák napja emlékeztessen bennünket Istentől kapott küldetésükre, hordozzuk napi imáinkban őket, hogy boldog családok, boldog következő nemzedék vihesse tovább az isteni tervet.

Hadd fejezze ki a gyermeki köszönetet az édesanyák felé az alábbi vers:

Hálás szívvel

Szeretetburokkal vettél körbe, s óvtál.
Szíved közelében, szíved alatt hordtál.
Születtem, mert szültél, létre hívtál engem,
talán egy szép álmot, jövőt láttál bennem.

Anyai szíved a lágy dallamát verte,
dobogva, jöttömet, létem ünnepelte.
Karod körbefonta apró kis testemet,
szép madonna voltál, kit festők festenek.

Belsődből felém a szereteted áradt,
s történhetett bármi, bele sosem fáradt.
Adtál, amit tudtál. Tetted csak a dolgod!
Figyelted csemetéd, mitől lenne boldog?

Lelkem tanítottad jobbá, többé válni,
szeretet dallamot írni, komponálni.
Ma már úgy működik, mintha visszhang lenne,
s megértő szeretet köszön vissza benne!

Hála muzsikája száll most feléd, tőlem,
szeretet dallama kibomlik belőlem.
Neked köszönöm, hogy megtanultam adni,
szeretnék örökre gyermeked maradni!
(Aranyosi Ervin)

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

76 + = 83