Mire jó az advent?

0
566

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. JSir 3,25

Az advent annak jó, aki tud várni. Egyedül a valódi várakozás képes teljesen valóságossá tenni az eseményeket, de az embereket is. A várakozás nélküli beteljesedések és eredmények csupán a dolgok felületét érintik. Az igazi várakozó lelkület nem áltatja magát, ahogy Ady Endre Ki várni tud c. versében fogalmaz:

Várni tud,

Kinek ön-énje nem hazug

S nem hord össze hetet s havat.

A párunkkal, a barátunkkal vagy a családtagjainkkal való kapcsolatot is csak a másik utáni vágy, a másik várása és keresése teszi csodálatossá, ahogy József Attila az Óda Mellékdalában írja:

Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak,

talán kihül e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz…

Ugyanígy azok válnak erőssé, azok tapasztalják meg, hogy jó az Úr, akik tudnak várni rá.

Korunk egyik kompetencia hiánya a várakozásra való képtelenség. A gyors kielégülés és kielégítés, továbbá a perspektíva hiánya mérhetetlen bajokat okoz a társadalom minden dimenziójában. A szituációs etika és a gyors döntések kísértése óriási nyomás rajtunk, ezért tanulnunk és tanítanunk kell a várni tudást, a várás képességét. A türelmetlenség nem csupán kellemetlen érzés, vagy másokkal szembeni kulturálatlanság. Sokkal több: az élet igazi gazdagságának és mélységének hiányérzete, és sokszor tagadása. Ezért fogalmaz így Aaroo Helakoski Este c. gyönyörű versében:

Ne túrd föl válaszért világok lomját

Légy te csak üres. És nyitott legyél.

Hagyd, hogy a titkok eljöjjenek hozzád

vagy eltűnjenek, mint a felhőcsordák,

ha átsuhan a fák fölött a szél,

s hagyd fényleni szemed, hagyd hogy a fuvallat

éber percében érje tudatod.

Hangokat csupán a csend füle hallhat.

S mikor a lépcsőn halk léptek suhannak,

csak ki vár, annak ajtaja nyitott.

A várakozás egyébként, ha reménytelen, a lélek gyötrelme. A várakozás, ha reménykedéssel tölti a perceket, csak drog lesz, aminek a hatását a realitás széttöri majd egy pillanat alatt. Ha a várakozás viszont valóságos reménnyel telíti magát, akkor úgy él, mint aki számára a jövő jelen lévő valóság. Mert az is mindazoknak, aki jól várnak. „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” – írta Pilinszky János. Aztán gyerekkorunk tapasztalatából indul tovább, amikor így fogalmaz: „Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”

A várakozás tehát maga az érkező, az eljött jövő. Aki nem más, mint Jézus Krisztus. Ő egyszerre már eljött és érkező, mint minden igazi kapcsolatban a másik.

Hogy kinek jó az Úr? Aki jó tudja várni, aki mindenütt és mindenben őt keresi.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

+ 84 = 93