Megemlékezés

0
1439

Szlepák Lajosné Ádány Róza született: 1947. április 26, a Hajdú-Bihar megyei Hencidán; Ádány Vince és Kocsis Erzsébet 7. gyermekeként.

– Gyermekéveit Szüleinél töltötte, főleg fiatalabb testvéreivel, a nagyobbak már távol kerültek az otthontól. Mivel Szülei baptista hívők voltak, már gyermekként a gyülekezetben nevelkedett és kicsiny korától rendszeresen szavalt. Soha nem olvasott verset, mert szerette azokat megtanulni.

– Iskolai tanulmányait Szülőfalujában kezdte, így az Általános Iskolát ott is fejezte be, 1961-ben. Jó tanuló volt, szorgalmas és minden érdekelte ami tanulmányait elősegíthette!

– Általános iskolai tanulmányainak befejeztével , középiskolai tanulmányait a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium, Egészségügyi Szakképző és Közgazdasági Szakközépiskola intézetében kezdte meg. Mivel a Gimnázium szakirányú végzettséget is adott, ezért rendszeresen, termelési gyakorlatokon vett részt; kertészetben. Nagyon szerette a virágokat, szinte mindegyik virágot és növényt latin nyelvén is ismerte.

– Érettségi vizsgát tett 1965-ben fent nevezett Gimnáziumban.

– Érettségi után, 1966. tavaszán, Budapestre költözött már fent élő és dolgozó testvéreihez, akik a kishúgukat nagy szeretettel támogatták, segítették, munkahelyet is találva számára.

– Első munkahelye: 1966-tól 1970-ig, Az Országos Meteorológiai Szolgálaton volt. Többek között néhai Visi Károly meteorológus munkatársaként, az asszisztensi tanfolyamot elvégezve dolgozott, főként ózonmérés volt a feladata.

– Majd a Budapest, Papíripari Vállalat Csomagolóanyaggyárában 1970-től 1979-ig gépkönyvelőként. 1972-ben Budapest II. kerület Jurányi utcai Gépíró és Gyorsíró iskolában, mint gyors,-és gépíró sikeres vizsgát tett.
– 1979-től 1985-ig, Derecske és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetben dolgozott, könyvelői munkaköréhez kereskedelmi szakirányú vizsgát kellett tenni, amit kiváló eredménnyel sikeresen el is végzett.

– Végül, Kartal Nagyközségi Tanács Pénzügyi Osztályán mint pénzügyi főelőadó dolgozott 1985. Januártól 1995. decemberéig, mert ekkor betegség miatt leszázalékolták.
Minden munkahelyén szerették szorgalmáért, béketűrő magatartásáért, precízségéért. Többször is részesült jutalomban.

– Fiatalként Budapestre kerülve a József utcai gyülekezet tagja lett, ahol az akkori énekkarvezető, tiszta, szoprán hangját közös éneklésekből meghallva, kérte, hogy legyen énekkari tag. Örömmel vállalta. Az énekkar állandó tagja volt 1966-tól 1974-ig. Itt Bibliaköri szolgálatot is bíztak rá, előbb Oláh Lajos, majd Gerő Sándor lelkipásztor. Miről már esett szó; szerette a verseket, úgy tartotta ez neki az egyik talentuma. Állandó versmondója volt a gyülekezetnek, egyben ifjúsági programszervezőnek is megválasztották.

1973. Január 10-én házasságra lépett Szlepák Lajossal, aki ekkor a Baptista Teológia hallgatója volt. Az Úr megáldotta házasságukat, három gyermekkel, akiket hitben, szeretetben neveltek; Tímea, Emőke, és Zsolt.
Férjhez menésével együtt járt, hogy családot, otthont, gyülekezetet otthagyva, vállalja a missziót ott, ahova a mennyei Atya vezéreli Férjével. Sokszor nehéz anyagi körülmények között, de lélekben derűvel, vállalva a nem könnyű, de áldott szolgálatot. A vendéglátásban jó példa volt.

– Szolgálatai: Első szolgálati helyként a Hajdúszoboszlói Gyülekezet és Körzetében mutatta meg az Úr az ő szolgálati helyüket 1973. tavaszától 1976. Őszéig. Mivel szolgálati lakást nem tudtak számukra biztosítani, így Rózsika több mint egy évig első lányukkal Tímeával – aki Budapesten született 1973-ban- Pesten maradt testvérei közelségében, és szeretetükben. Kölcsönösség mutatkozott testvéreivel, akik nagyon szerették és akiket Ő is viszont szeretett!

Majd 1974-ben, albérleti lehetőséget kínált fel az egyik kedves testvér Kabán, igy mód nyílt arra, hogy leköltözhessen lányával, Tímeával.
1976-ban a Derecskei Gyülekezet és Körzet meghívására új missziói területen folytatták szolgálatukat. E helyen kitárult a szolgálatilehetőség, Rózsika is kamatoztathatta talentumait, ének és vendéglátás terén – az énekkar aktív tagja volt nyolc éven át-. Férje számára nagy támasz volt. Tímea után Urunk gyermekáldásban részesítette a kis családot és Emőke megszületésével – aki 1976-ban született Debrecenben- a derecskei szolgálati időben, létszámban is gyarapodva kölcsönösen örvendhetett egymásnak lelkipásztor-család és a testvériség.
1984. Őszén újabb megszólítást kapva az Urtól Kartali Gyülekezet és Körzetében folytatták szolgálatukat. Kartali szolgálatuk idején született harmadik gyermekük Zsolt 1987-ben. Kartalon alapítottak egy 15 tagból álló Kórust, melynek karvezetője Emőke volt, később Zsolt zenei segítséggel vett részt az ének,-zenei szolgálatban. Rózsika éneklés,-verselés, majd áhítatvezetői szolgálatával boldogan tapasztalhatta életének hasznosságát a gyülekezetben. Családtagjait arra buzdította, hogy kész szívvel szolgáljanak, lelkesedéssel, ha lehetséges fáradságot nem ismerve. Boldog volt, hogy a családban mindenki kivette a szolgálatból a részét. Az említettekkel Tímea lányuk is, előbb gyermekbibliaköri, majd ifjúságvezetői és könyvterjesztői szolgálattal segítette a gyülekezet aktív életét. Rózsika több évtízeden át végzett áhítatvezetői szolgálatot, melybe lányai is bekapcsolódtak. Férjével örömmel vallották: „Én és az én házam az Urat szolgáljuk!” A kartali körzetben összesen 31 aktív esztendőn át végezték szolgálatukat, az Urtól kapott megbízás alapján. A 31 esztendő alatt 15 alkalommal kapott férje más gyülekezetekbe meghívást – e között 5 budapesti meghívás is volt és egy kanadai, a torontói gyülekezettől -, de minden esetben a maradás mellett született meg a döntés.

A múlt esztendőben történt elmozdulás, amikor Kartalról jónak látta a család, hogy átigazoltassák magukat a Budapest Rákoscsabai Gyülekezetbe. E döntés fő oka az volt, hogy szabadságot adjanak a gyülekezetnek új személyek, új gyülekezeti munkások szolgálatba állására.
Rózsika egészségi állapotában változás állt be. A mindig szolgálatot vállaló és mindenkiért tettre kész aktívitás láthatóan alább hagyott. Nem saját megfáradás okán, hanem szervezetének gyengülése, majd egyre inkább erőtlenné válása következtében.

Kórházban, nem több mint egy hónapot volt kénytelen eltölteni. Örömmel vette, hogy az egész gyülekezet ima-támogatását érezhette. Külön élmény volt számára amikor gyülekezetünk kedves doktornője Tóth Krisztina meglátogatta – szinte naponta- és erősítette és együtt érzését láthatóan fejezte ki. Pásztori látogatásokban is részesült László Gábor és Kulcsár Tibor testvérek által. Családja részéről állandó jelenlétet tapasztalhatott. Férje, és gyermekei, valamint nővére Júlia és sógornője Vilma részéről; az unokák: Jonatán, Emília és a legkisebb is, Hanna rendszeresen bekerültek a Klinikára, olykor még a beteg ágyáig is eljutva.

A nagy és áldott Rendező, drága Urunk irányította a dolgok menetét, hogy földi életének utolsó órájában az egész család, valamint Krisztina testvérünk is Vele voltak. Érte imádkoztak, igéket mondtak, kedves énekeit énekelték és meg köszönték, amit tapasztaltak jóságából.
Bizonyosságunk van afelől, hogy Aki ígérte, hogy helyet készít számára a mennyekben, Ő ölelte megához örök-szeretettel.
Emléke szívünkben él!

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS