Lelkipásztor búcsúztatás Debrecenben

0
3301
Bacsó Benjámin és felesége

Újabb mérföldkőhöz érkezett a Debreceni Szappanos utcai Baptista Gyülekezet 2016. április 17-én. Ezen a napon búcsúztattuk Bacsó Benjámin lelkipásztorunkat családjával. Benjámin ezentúl a veresegyházi körzetben fog szolgálni.

Az ünnepélyes alkalomra több testvérünk érkezett Veresegyházáról és Szadáró, akik véleményem szerint nem is gondolták, hogy Benjámint és családját milyen fájó szívvel engedtük útjára. Tudjuk, hogy általában a lelkipásztoroktól nem idegen fogalom a költözködés, és új helyen szolgálatba állni, de a Bacsó család esetében talán azért volt ez katartikusabb élmény, mert Benjámin nálunk kezdte lelkipásztori szolgálatát, itt „nőtt fel” közöttünk, ebben a gyülekezetben volt a menyegzője, mindhárom gyönyörű lányának a bemutatása. Itt élhette át először, hogy milyen egyik nap valamelyik testvérünk utolsó földi útján a koporsó mellett szolgálni, esetleg másnap áldást kérni egy ifjú pár életére, vagy egy kisgyermekre.

Épp ezért olyan érzés volt bennünk, gyülekezeti tagokban, mint akik a gyermekeit engedik el.

A búcsúzó gyülekezet
A búcsúzó gyülekezet

Bereczki Lajos testvér a János evangéliumának 15. részéből olvasta az Igét. „…Én vagyok a szőlőtő…”. Az Úr Jézus több „én vagyok” kijelentést tett. Nincs is más értelme hívő életünknek, minthogy jobban megismerhessük Őt, kövessük, és gyümölcstermő életünk legyen. Ez csak Isten segítségével lehetséges, hisz Ő megígérte, hogy velünk van és velünk lesz. Jézus neve ezt rejti: Én vagyok a te Megváltód. Ő az egyedüli út Istenhez. Általa lehet csak örök életünk, és békességünk ezen a földön. Élet-halál kérdése, hogy ott vagyunk-e az igazi szőlőtőn. „Maradjatok énbennem” – szól az Ige. A kegyelem elfogadása után Istennel naponta megújuló kapcsolatnak kell jellemeznie hívő életünket. Ő tud megtartani, és segíteni minket, hogy gyümölcstermő életünk lehessen. Bereczki testvér kifejezte azt a kívánságát a Bacsó család számára, hogy legyen az új szolgálati helyen Istent dicsőítő, gyümölcsöző életük.

A veresegyházi körzetből két testvér köszöntötte Benjáminékat. Korszakváltás ez az ünnep mindkét gyülekezetnek. Az új szolgálatba való beálláshoz szükség volt a debreceni gyülekezet elengedésére és a veresegyházi körzet elfogadására, hangzott testvérünk bizonyságtételéből. Emellett érezhető volt, milyen szeretettel fogadják őket.

A debreceni gyülekezetet megajándékozták egy saját készítésű, izgalmas játékkal.

Dobos Péter gyülekezetvezető a 40. zsoltárból olvasott útravaló Igét a Bacsó családnak.

Az istentisztelet következő részében először a különböző korosztályok csoportjai, az ifjúság, a bibliakör és a nyugdíjas kör búcsúzott el Benjámintól és családjától.

A szolgálati területek részéről is megható pillanatokban volt részünk. Gazdag igei útravalóval engedte el őket a női kör, a paci misszióállomás, az énekkar. A cselló-együttes Benjámin kedvenc énekével okozott meglepetést.

A városon belül több terület volt, ahol Benjámin szolgálatot vállalt. Így köszöntötte őket a Pásztorkör, az Euro Szakközépiskola, a BTSZ és a Benita Nevelőszülői Hálózat.

Pető Albert lelkipásztor útravalójában elmondta: „legyen gondotok egymásra, az Igére és a tanításra”.

Bereczki testvér áldást kérő imádsága után Benjámin búcsúszavait nem csak neki volt nehéz elmondani, nekünk is nehéz volt könnyek nélkül meghallgatni. Elmondta, hogy 9 éve került Debrecenbe, itt vált férjjé, apává és lelkipásztorrá. A következő igeverssel kívánt áldást a gyülekezetre: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!”.

A záróének igazán összeforrt Benjámin személyével a gyülekezeti tagok számára. Amikor Benjámin szolgált, nagyon gyakran választotta ezt az éneket záróéneknek: „Vezess, Jézusunk, véled indulunk…”. Ahogy teltek az évek, egyre többek arcára csalt mosolyt ez a dallam. Ezen a vasárnapon más hangulata volt ennek az éneknek, úgy gondolom, sokakban átértékelődött a szövege, és többünkben nem mosolyt, hanem könnyet csalt a szemünkbe már az első pár ütem is

A búcsú-hangulat az énekes záradék eléneklésekor vált teljessé, amit nálunk, baptista gyülekezeten belül mindig akkor énekelünk, mikor valakitől meg kell válnunk: „Isten áldjon, míg viszontlátunk…”.

Kedves Bacsó család! „Míg viszont láthatunk, Isten előtt állhatunk, Ő legyen véletek, amíg újra viszontláthatunk”

Megosztás