„…hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához…” (Fil 3,10)
Járjuk be újra azt az utat, amelyet Megváltónk járt, amikor a mennyei királyságot otthagyta, és felvállalta helyette a földi szegénységet.
Az ágya legjobb esetben is csak egy kölcsönkért pokróc volt, de legtöbbször a puszta földön aludt. Könyöradományokból élt. Volt, amikor annyira éhes volt, hogy nyers gabonát evett a mezőn, vagy az útszéli fákról szedett gyümölcsöt. Tudta, milyen hajléktalannak lenni. Kicsúfolták. A szomszédai meg akarták lincselni. Voltak, akik bolondnak tartották; még a családja is szerette volna inkább „házi őrizetben” tartani. A barátai nem tartottak ki mellette. Koholt váddal elítélték. Hamis tanúkat béreltek fel ellene. Az esküdtszéket lefizették. A bíró politikai nyomás alatt hozta meg a halálos ítéletet.
Jézust kivégezték. Hogy miért? Ő akarta így, hogy átadhassa azt az ajándékot, amit csak tőle kaphattunk meg.
(Max Lucado: Kegyelem napról napra. 365 bibliai üzenet. Budapest: Harmat–KIA, 2016)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
