Képek a vácegresi gyülekezet életéből

0
383

Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. (2Kor 3,17)

A vácegresi gyülekezet élete felpezsdült az elmúlt hetekben – többféleképpen is átélhettük a Lélektől kapott szabadságot.

Először is, április 29-én búcsúztattuk Sellyei Imre lelkipásztorunkat és családját, akik a szomszédos őrbottyáni gyülekezetben folytatják szolgálatukat.

Nem sokkal később, május 13-án délelőtt a csepeli gyülekezetben szolgáltunk többen, még Sellyei Imrével, majd izgalommal készültünk pünkösdre, mert ketten is bemerítésben részesültek a gyülekezetünkből.

Egyikük, a hívő, baptista családban nevelkedő Püsök Priscilla, aki régóta fontolgatta a bemerítést, döntését szülei autóbalesete hatására hozta meg, mert az esemény kapcsán egyértelmű felszólítást kapott Jézustól a végső elköteleződésre, hite nyilvános megvallására. A szülőknek semmi baja nem lett – ellentétben az autóval –, akár azt is elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy azért következett be az esemény, hogy a nagylány döntésre jusson.

Másikuk, Kőműves Erika keresztény háttérből érkezett gyülekezetünkbe a két évvel ezelőtti gyermektábor hatására, ahol kislánya résztvevő volt. Nagy örömünk, hogy Zsófi azóta is jár a vasárnapi iskolába, Erika pedig már bemerített gyülekezeti tagunk lehet!

Mind a búcsúztató, mind a bemerítési istentisztelet énekkari szolgálatának felkészítését Tóka Szabolcs orgonaművész testvérünk végezte a tőle megszokott nagy lelkesedéssel a mi legnagyobb örömünkre. Pünkösdkor a bemerítési szertartás hatására keletkező „egységérzést” az ő szerzeményével fokoztuk a Bemerítés című, „Most íme itt van a víz” kezdetű énekkel.

A zenei szolgálatok széles repertoárja hangzott: az őrbottyáni pengetőszenekar is nagy létszámmal szolgált, valamint egy trombitadallam is felcsendült Csereklye Tamás megszólaltatásában, akinek felesége jeltolmácsolt a bemerítkező Erika szülei felé.

A bemerítés szolgálatát Sellyei Imre végezte, igét Várady Endre hirdetett. Az ige alapján hangzó fő gondolat a következő volt: „A rabságból, fogságból Isten nem szöktet, hanem szabadít, mert ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”

Az igehirdető elmondta, hogy Jézus vállalta a test börtönét azért, hogy minket kimentsen és megszabadítson, és egy másik dimenzió szabályai lehessenek ránk érvényesek. De milyen szabadságról lehet is szó? Fel is sorolt néhányat: például a félelem börtönéből való szabadság, bánattól, depressziótól, amelyek miatt nincs kedvünk cselekedni, vagy az önközpontúság rabságából, a szenvedély rabságából és a halál rabságából való szabadságról beszélt.

A Szentlélek, a Pártfogó pedig segít jól élni ezzel a szabadsággal a szabadulás után, mert Krisztus szabadságra szabadított meg – ezzel a gondolattal zárta igehirdetését Várady Endre, a gyülekezet pedig egy szeretetvendégséggel tett pontot az ünnepség végére, ahol a jó néhány erdélyi gyülekezetből érkezővel ezeket a távolabbi testvéri kapcsolatokat is ápolni tudtuk.

Egy héttel később Vácegresen már egy gyermekekből és fiatalokból álló fúvószenekar szolgált a gyülekezetben délelőtt, akik Bodrogról érkeztek, a baptista fenntartású zeneiskolából Jóföldi Szilárd Amadé zeneművész-teológus vezetésével. Üdítő volt látni és hallani a sok lelkes gyermeket, amint színvonalas zenekari feldolgozásokkal dicsőítették Istent és örvendeztették a gyülekezetet. Hálásak vagyunk, hogy vállalták a hosszú utat.

Végül is jelenleg lelkipásztor nélkül, de addig sem tétlenkedve, a Lélektől vett szabadsággal várjuk a jövőnket. Isten áldja az értünk imádkozó testvéreinket!

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS