Paul Msiza, a Baptista Világszövetség elnökének írását ajánljuk nagy szeretettel olvasóink figyelmébe.
Nemrégiben az USA-ba utaztam, ahol találkoztam kollégámmal és barátommal, Kenneth Ebonggal, a nigériai Lott Carey Baptista Szövetség szuper intendensével. Sok dologról beszélgettünk, végül szóba kerültek a hagyományos szokások. Mindketten afrikaiak lévén kultúránkban és szokásainkban vannak közös vonások.
Ezen hagyományok közé tartoznak a lakodalmak. Lelkipásztorokként beszélgettünk arról, hogy a házasságkötéshez kapcsolódó lakodalmak milyen költségesek lehetnek – különösen Afrikában, ahol nincsenek külön meghívottak, mert mindenki az. A sok vendég számára készített étel költségéhez hozzáadódnak a drága ajándékok, melyeket az újdonsült rokonok adnak egymásnak. A fiatal házasok szülei és rokonai által támasztott elvárások komoly terhet jelenthetnek esetenként. A tradicionális szokások nagyon nyomasztóak, sőt embertelenek tudnak lenni, különösen a nők számára.
Egyik ilyen a kényszerházasság intézménye. Ez egy ősrégi szokás, melynek során a szülők szereznek házastársat gyermekük számára. Ősi szokás ez, de némely közösségben napjainkban is elfogadott. Egyes helyeken ráadásul a vallásra hivatkozva gyakorolják. Még azokban az országokban is megtűrt hagyomány ez, amelyekben a demokrácia több évtizedes múltra tekinthet vissza.
Fiatal lányokat kényszerítenek akaratuk ellenére a férjhezmenetelre. Ezek sokszor nagyon szomorú történetek, melyekről nem szívesen beszélünk. Nőket arra kényszerítenek, hogy életük hátralévő részét olyan férfival éljék le, akit nem szeretnek, mégis meg kell tenniük a hagyománynak vagy bizonyos közösségi törvényeknek engedelmeskedve.
Egyik Dél-Afrikával szomszédos országban is van ilyen szokás. Tartanak egy „nádtánc” elnevezésű évenkénti ünnepséget, amelyen fiatal lányokat vonultatnak fel a király vagy törzsfőnök előtt. A szokásjog szerint a király vagy törzsfőnök választhat magának egy feleséget a lányok közül. A király nem köteles feleséget választani a nádtánc alkalmával.
A dologban a fájdalmas az, hogy a „kiválasztott” lánynak nem áll jogában „nem”-et mondania. Az elmúlt években több, a nádtánc során a király vagy törzsfőnök által kiválasztott fiatal lány tiltakozott és úgy döntött, hogy elmenekül az országból.
Ez a valóság, amellyel sok nőnek szembe kell néznie. Ha egy közösség efféle szokásokat elfogad, és a politikusok is részei a rendszernek, miben reménykedhetnek fiatal lányok egy ilyen társadalomban? Több oka is lehet annak, hogy bizonyos politikusok nem foglalnak állást ilyen kérdésekkel kapcsolatban. Néhány ezek közül: szavazatvesztés olyan társadalmakban, ahol az ilyen szokások általánosan elfogadottak; félelem attól, hogy szembeszálljanak olyan közösségi vezetőkkel, akik az ilyen szokásoknak érvényt szereznek; a politikusok hallgatnak, mert az egyház is hallgat.
Komoly aggodalomra ad okot, ha kormányok és politikusok passzívvá vagy közömbössé válnak azért, mert az egyház hallgat. Néhány évvel ezelőtt ez a hagyomány elterjedőben volt Dél-Afrika egyik tartományában. Fiatal lányokat raboltak el és kényszerítették bele a házasságba. Ez nagy felháborodást váltott ki országszerte.
Egyházi vezetők és civil szervezetek egybehangzóan felemelték szavukat ennek a praktikának a kiirtása érdekében. 2015-ben egy politikus beszámolt a parlamentnek arról, hogy sikerült megszabadítani az országot ettől az igazságtalan gyakorlattól. Az illető politikus egy nő volt. Parlamenti felszólalásában kiemelte annak fontosságát, hogy az egyházak és civil szervezetek tiltakoztak az igazságtalanság ellen.
Előfordul, hogy alábecsüljük a prófétai szó erejét. Az egyház Isten prófétájaként állt ki, elítélte a gonosz praktikát, és hirdette azt a szabadságot, amely valamennyiünké Krisztus Jézusban. Vannak bizonyos dolgok, amelyek közösségeink „sötét zegzugaiban” ott rejtőzködnek. Legtöbbször szégyelljük néven nevezni őket, mert rossz fényt vetnek ránk. De amikor Krisztus fényével bevilágítunk ezekbe a sötét sarkokba, mindig találunk ott valakit, aki szabadulásra vár. Ez kitartásra bátorít bennünket a reménység üzenetének hirdetésében, „Krisztus a szabadságra nyíló ajtó”. Ez az üzenet azt a feladatot rója ránk, hogy Isten prófétái gyanánt hirdessük a Krisztus általi szabadságot. Tegyük ezt a Szentlélek erejében. Ámen
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
