Igazibb az igazinál

0
1220

Őszintén az örökbefogadásról – ez is lehetne a címe annak a tizenhárom interjúból álló kötetnek, mely a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg. A családok történetét bemutató könyv rámutat arra, hogy az örökbefogadás milyen nehézségeket, várakozásokat és örömöket rejt magában. Az evangelikus.hu a könyvbemutatón járt.

„Évente közel kétezer gyermek várja, hogy egy család örökbe fogadja őket, közülük átlagosan hétszázan kerülnek családba. Ez azt jelenti, hogy több mint ezerkétszáz gyermek nem kell senkinek” – emelte ki a Harmat Kiadó gondozásában megjelent Igazibb az igazinál című interjúkötettel kapcsolatban dr. Ferenczi Andrea. A könyv felelős szerkesztője hangsúlyozta, hogy a Fekete-Sipos Márti, a kötet szerzője által készített tizenhárom interjú olyan családok életébe nyújt bepillantást, amelyek különböző élethelyzetekben vállalták, hogy örökbe fogadnak gyermekeket. „Csodálatos életeket, találkozásokat mutat be ez a könyv. Olvasás közben rádöbbenhetünk, hogy a család valóban érték” – mondta a szerkesztő.

DSC_6921Fekete-Sipos Márti kiemelte, hogy a könyv készítése közben saját magának is nagyon sokat jelentettek a találkozások. „Megtisztelő, hogy a családok befogadtak a lakásukba és megnyíltak előttem. Ők is tudták, hogy történetükkel segíteni akarunk másoknak, hiszen célunk, hogy a könyv révén a társadalom számára közelebb hozzuk az örökbefogadás kérdését” – fogalmazott a szerző.

A könyvbemutatón jelen volt számos interjúalany is, akik saját történetükről meséltek. Több házaspár is elmondta, hogy régóta, szinte megismerkedésüktől tervezték, hogy a saját gyermek mellett örökbe fogadott gyermekeket is szerettek volna nevelni. „Hittünk abban, hogy egy különleges kegyelem folytán Isten őt nekünk szánta” – fogalmazott az egyik apuka.

DSC_6925Egy másik házaspár kitért arra, hogy ők óvodás korú gyermeket fogadtak magukhoz. „A társadalmi megítéléssel szemben nincsen semmi extrém abban, ha már idősebb a gyermek, csupán a köztudatban nincsenek róla történetek” – fogalmazott az anyuka, aki blogot is vezet gyermekeiről. A rendőrtiszt apuka személyes életének változását hangsúlyozta: „Negyvenöt éves koromig csak én voltam, ma vannak gyermekeim, akikre felelősséggel tekinthetek.” A családi életről elmondták, hogy a gyermekvállalás semmilyen formában sem könnyű, számos zördülés van, de az öröm és a szeretet minden nehéz helyzetet felül tud írni.

Egy fiatal házaspár arról számolt be, hogy ők az egyik kórház babamentő inkubátorából kapták gyermeküket. „Valójában a kórházaknál elhelyezett babamentő nem más, mint egy templomküszöb. Esélyt ad a magára maradt kisbabának” – fogalmazott az anyuka. A házaspár kitért a sajtó felelősségére is, hiszen ahogyan az ő kisbabájuk történetét, ugyanúgy számos más esetben a sajtó figyelmen kívül hagyja a kisgyermek személyi jogait, és szenzációt keresve a későbbiekben megnehezítik az ő életét.

DSC_6903

„Már az első randik egyikén előkerült, hogy szeretnénk majd örökbe fogadott gyermeket is. Később megtudtuk, hogy Isten úgy rendelte, hogy orvosilag 8% esélyünk van saját gyermekre. Nem érezzük pótléknak, nincs hiányunk, ő valóban a mi gyermekünk” – fogalmazott az anyuka.

Az apuka elmondta, hogy nagyon hirtelen kellett dönteniük, de egy percig sem gondolkodtak, hogy vállalják-e a gyermeket. „Furcsa, de jó érzés, amikor babasétáltatás közben azt mondják nekem, hogy »Gyönyörű! Olyan mint az apja!«. Ilyenkor bár belül mosolygok, mégis nagyon büszke vagyok” – fogalmazott nevetve az apuka.

DSC_6860Dr. Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója a kötettel kapcsolatban kiemelte, hogy kiadójuk célja, hogy többek között reflektáljon a családok kérdéseire. „Bízunk benne, hogy ezzel a kötettel hozzájárulunk ahhoz, hogy az örökbefogadás ne legyen a későbbiekben tabu.”

Forrás: http://www.evangelikus.hu/cikk/igazibb-az-igazinal-konyv

Szommer Hajnalka könyvajánlója

Ha valaki azt gondolná, hogy van két egyforma életút, az a könyvet olvasva rádöbbenhet, hogy még két hasonló sincs. Ahogyan az a tény is új fényben ragyoghat fel előtte, hogy minden élet érték.

Vannak helyzetek, amelyekben könnyebb egymásra találnunk: Neked sincs? Nekem sincs. Neked is? Nekem is. Aztán csak ámulunk azon, ahogyan Isten csodája kibontakozik – sohasem ismételve önmagát.

Az interjúkötet, ami csodálatos szívbéli „fogantatást” átélő 13 család története Magyarországon, egyszerre megdöbbentő, lelkesítő, figyelmeztető és megnyugtató.

Megdöbbentik az olvasót a számadatok: hazánkban az évi 2000 család nélküli gyermekből 1200 nem kell senkinek.

Lelkesítő, hogy igazi családra találhat egy se nem halló, se nem látó cigány fiú is, és hogy van olyan küldetéstudattal rendelkező anyuka, aki kifejezetten egy Down-szindrómás gyermekkel vágyott megosztani szeretetét.

Figyelmeztető, hogy a szülővé válás vágya is mentő szándékká nemesüljön, amelyben a saját hiányon, önmagunkon túllépve a másik emberi lény, a gyermekben lévő hiány pótlása legalább olyan hangsúlyossá váljon.

Ugyanakkor megnyugtató, hogy nincsenek előre leosztott kártyák, és egy deficittel induló élet is kiteljesedhet, legyen az gyermeké vagy felnőtté.

Általános iskola első osztályába ér­kezett hozzánk félévkor egy fiú. Különös gyerek volt, nem igazán tudtuk hova tenni. Ő volt a Ka­sza Feri. Egyszer meg is kérdeztem apukámat, mi lehet ezzel a Ferivel? Akkor magyarázta el ne­kem, mit jelent állami gondozottnak lenni. »Az olyan – mondta –, mintha neked péntek délután meg szombaton is bent kellene aludnod az isko­lában.« Úgy belém hasított a fájdalom, hogy van­nak gyerekek, akiknek nincs hova hazamenniük. Az első reakcióm az volt, hogy akkor hozzuk ha­za, és fogadjuk örökbe. A szüleim persze mond­ták, hogy ez nem olyan egyszerű. Fél év múlva Feri elkerült az osztályunkból, feltehetőleg egy másik intézetbe, vagy jobb esetben egy családba. Mindenesetre akkor megfogadtam, hogy ha egy­szer szülő leszek, s nekem egy ilyen Kasza Feri a szemem elé kerül, akkor én azt a fiút örökbe foga­dom. Ez az elhatározás mintegy harminc éven át búvópatakként végigkísérte az életemet” – vallja a kötetben Révész Lajos, a székesfehérvári baptista lelkipásztor.

Igen. Minden élet érték és csoda. Az örökbe fogadó szülőké is. Az övék az egyik legragyogóbb.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS