Húsvét és a kő

0
493

Húsvét hajnalán útban volt egy kő. A Jézus Krisztus sírját lezáró hatalmas sziklatömb. Az asszonyok kétségeskedtek miatta, a katonák támasztották az oldalát, és egy pecsét is rögzítette.

Aztán jött a hajnal, az angyal, a kő elgördült, és látható lett az üres sír.
A húsvét igazságához kapcsolódva e „kőtörténet” kapcsán eszembe jutott egy másik, egy ősi történet. Dániel prófétaként megfejtette Nebukadneccar álmát. Istentől kapott kijelentés alapján megmagyarázta a királynak az aranyból, ezüstből, rézből, vasból és cserépből való roppant fényes és nagy szobor jelentését. Végül ezt mondta:

„Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké. Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le…” (Dán 2,44–45)

Az idő elközelített. Isten elküldte a mennyből Fiát, az Úr Jézus Krisztust, aki a fennálló hatalmakra nézve látszólag veszélytelen és erőtlen volt. A názáretiek visszautasíthatták, az írástudók kikérdezhették, a nagytanács elfogathatta, meggyalázták, kigúnyolták. Az akkori hatalmasok: Pilátus, Heródes, Kajafás látszólag azt tehették vele, amit akartak. Valójában a „kő”, Jézus Krisztus és az ő országa megállíthatatlanul megérkezett. Hatalmának természete és jellege teljesen más, mint amit e világ ismer. Az elmúlt 2000 év bizonyítja, hogy nagyhatalmak roppantak össze Krisztus igazsága alatt, ellene lázadó uralmak tűntek el, és a maradványukat „hordja a szél”. A kő pedig heggyé lett, azaz Krisztus országa növekszik, terjed és ellenállhatatlan. Látható mindez a 2000 éves keresztény történelemben, hitelődeink életében és munkájában, a világon élő baptisták mai történeteiben egyaránt. Igaz ez akkor is, ha bennünk vagy közöttünk időnként ellenállás, hitetlenség vagy közömbösség is tapasztalható.

Testvéreim! Nézzünk fel ezen az ünnepen Jézus Krisztusra, és lássuk meg növekvő hatalmát, országát és dicsőségét. Jézus azért jött, hogy a sátán munkáját lerontsa, és felépítse örökkévaló országát. Azonban nemcsak általában a világban levő gonoszt akarja összetörni, hanem a bennünk, közöttünk felépült értetlenséget, hitetlenséget, szeretetlenséget, haragot, irigységet vagy széthúzást. Minden ellene épült birodalmat, legyen az akár aranyból, ezüstből, rézből, vasból vagy cserépből. Csak így lehet igazzá Péter apostol üzenete:

„Nektek, a hívőknek drága kincs: a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé, botránkozás sziklájává.” (1Pt 2,7–8)

Nekünk kincs. A legdrágább kincs: Krisztus. A feltámadott, élő Megváltó, aki nem akadály, nem ellenfél, hanem megmentő és megtartó Úr. Ünnepeljük hát ezen az ünnepen őt! Adjunk hálát a történelemben és világszerte látható hatalmáért, növekvő országáért, és a lehetőségért, hogy mi is hozzá tartozhatunk.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

+ 23 = 29