Napi áhítat

5 Elment tehát Sámson apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőkhöz értek, egy ordító oroszlánkölyökkel találta magát szemben. 6 Akkor megszállta őt az ÚR lelke, és kettészakította azt, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté; pedig semmi sem volt a kezében. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit csinált. 7 Azután megérkezett, és beszélgetett azzal a nővel, mivel tetszett az Sámsonnak. 8 Néhány nap múlva ismét eljött, hogy elvegye. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz! 9 Kiszedte a markába, és míg mendegélt, ette. Odament az apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet. 10 Azután elment az apja ahhoz a nőhöz. Sámson meg lakodalmat tartott ott, az ifjak szokása szerint. 11 Amint meglátták, harminc vőfélyt bíztak meg, hogy legyenek mellette. 12 Sámson ezt mondta nekik: Feladok nektek egy találós kérdést. Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát. 13 De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Ők azt mondták neki: Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk! 14 Sámson ezt mondta nekik: Étel jött az evőből, édes jött az erősből. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három napon át. 15 A hetedik napon ezt mondták Sámson feleségének: Vedd rá a férjedet, hogy mondja meg a találós kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét! Talán azért hívtatok ide, hogy kifosszatok bennünket? 16 Ekkor Sámson felesége elkezdett sírdogálni, és ezt mondta: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem! Találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? 17 Így sirdogált előtte hét napig, amíg a lakodalmuk tartott. Végre a hetedik napon megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt. Az asszony pedig elmondta a találós kérdés megfejtését népe fiainak. 18 A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, naplemente előtt: Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb? De ő így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmön szántotok, találós kérdésem ki nem találjátok. 19 Ekkor megszállta az ÚR lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit; lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához. 20 Sámson felesége pedig hozzáment ahhoz a vőfélyhez, aki Sámson barátja volt.

Magyarázat

Az állatvédők – magamat is annak tartom – fölhördülnek egy ilyen tett hallatán. Kettészakítani egy kölyökoroszlánt? Mint ahogy az emberbarátok – remélem, az is vagyok – is felteszik a kérdést: harminc embert megölni csak a ruhájukért?
Pontosan így gondolkodnak azok, akik folyton kérdőre vonják Istent: Miért történik ez? Miért történik az? Ha a kérdések mögött valódi tudásvágy lenne, és nem számonkérés, talán meg is értenék. Istennek természetesen semmi baja a fiatal oroszlánokkal vagy az emberekkel. Ő teremtette őket, nem terve ott pusztítani mindenkit szolgáin keresztül, ahol csak lehet. Hogy Lelke mégis betöltötte em­berfeletti erővel az ő választott szolgáját (bárhogyan is nézünk Sámsonra, Isten őt rendelte bírául az adott korban), annak persze oka és célja van. Először is megvédte Sámson életét a ragadozótól. Másrészt Sámson ezekkel az ön­kényes(nek tűnő?) gyilkolászásokkal Isten né­­pének ellenségeit irtja, s így egyre-másra szabadulást szerez az elnyomottaknak – ezért bíra a bíra.
Nem Sámson erejére kell vágynunk, hiszen nem kell népeket kiirtanunk. Isten Lelke épp azzal ajándékoz meg minket, amire a mi küldetésünk betöltéséhez van szükségünk. Neked mi az erősséged? /SzH/

Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
Ne nyugodj, míg meg nem leled.
(Bódás János: Ki van jelölve a helyed)

Hintsd szerteszét / A szeretet kincseit,
Élj másokért, / Az Úr téged így tanít!
...
A szolgálathoz új erőt / Te mindig csak tőle várj,
Az Úrtól vedd az égi fényt, / És ragyogj mint napsugár!
(Gerzsenyi László. Baptista gyülekezeti énekeskönyv, 365)