Olvasmány:
Gal 5,16–25
Honnét tudhatom, hogy Isten Lelke bennem él-e? Honnét tudhatom, hogy teljes mértékben engedem-e működni az életemben? Isten kitalálhatott volna egyértelműbb jeleket is. Ha mondjuk annál kékebb lenne a fülünk, minél inkább a Lélek vezet minket, nem lennénk bizonytalanságban. (Bár igaz, hogy mindig a mások fülét lesnénk, a sajátunkat meg elrejtenénk vagy festenénk...) Pál apostol szerint nincs szükség praktikákra. Az ábra így is egyértelmű. Segítségül itt van egy...
„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap.” (1Móz 1,1–5)
A Biblia képekben mondja el számunkra a teremtést, hogy megértsük Isten cselekvését. Nem volt olyan időszaka a világnak, amikor nem Isten uralkodott. Ő uralkodik a kietlenség és a sötétség felett. Teremtő munkájának ez az egyik célja, hogy kietlen világból teremtés által egy lakható, élhető világot hozzon létre. Valamint az, hogy a sötétségből világosság legyen. Ez a célja ma is: sivár életünket akarja betölteni fényével és erejével. A világ annyi módon szeretné ugyanezt megtenni. Azonban képtelen rá, mert erre egyedül Isten képes, mert ő a mi teremtőnk. (Vas Ferenc)
Mi bír a legnagyobb erővel életünkre? A világi dolgok ragyogása homályosítja el látásunkat, vagy Isten ereje vezeti életünket?
Egek és földek Ura, Mindenható Istenem! Vedd át életem felett az irányítást, és vezess ki a világosságba a sötétből! A te dicsőségedre szeretnék ragyogni mindörökké! Ámen.