Három mondat a szabadságról

0
358

A szabadság első dimenziója

A körülmények és lehetőségek megnyitott világa. Erre áhítozik mindig a nép: kaja, pia, lustálkodás, szórakozás, azt csináljak, amihez épp kedvem van.

Ezt a szabadságot csak mások adhatják meg nekem. Én csupán áhítozhatom rá, kérhetem, vagy olykor küzdhetek érte. Ezért a szabadságért küzd a forradalmár, a felszabadító, a társadalmi aktivista, a tinédzser, a hippi, a jó politikus, a lázadó, a diák, a szurkolóhad, a szingli.

A szabadság második dimenziója

A belső erő, amellyel képes vagyok aktívan és kezdeményezően élni a körülményekkel és lehetőségekkel. Megmozgatom legjobb képességeimet, adottságaimat, tehetségemet és tudásomat céljaim és tervem megvalósításához. Ezt a szabadságot én adom magamnak akkor, amikor tudatosan használom a bennem szunnyadó erőt és lehetőségeket. Valamit mindig tehetek, sosem vagyok tehetetlen rab.

Ezt a szabadságot éli a gyerekéért küzdő szülő, az alkotó, a tervező, a munkás, az orvos, a kereskedő, a békítőbíró, a csapat edzője, a kutató.

A szabadság harmadik dimenziója

A szeretet megélése: ahogy a jóság és az ajándékozás belülről árad megállíthatatlanul. Jónak lenni szabadon: ez a létezés szabadságának végső lényege, amit sem a sors, sem az emberiség, sem az ördög nem vehet el tőlem. Egyedül én dobhatom el ezt a szabadságot, amit teljesen csak Isten adhat nekem.

Ezt a szabadságot ismeri mindenki, aki tudja, hogy a szeretetnél nincs jobb körülmény, nincs nagyobb erő és nincs fantasztikusabb létezés.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS