Énekelt imádságok Pécs-Somogyon

0
289

Mindig rendkívüli alkalom, ha a baptista egyház Központi Énekkara „hazai pályán”, azaz baptista gyülekezetben szolgál. Ennek több indoka is lehet: a hívó gyülekezet szeretete, az istentisztelet méltó megünneplése, a helyi énekkarok támogatása, ökumenikus közösségi hozzájárulás és több ok is közrejátszhat. Pécs-Somogyon a gyülekezet énekkara ez évben ünnepeli fennállásának századik évfordulóját. Ez szolgálta a meghívás apropóját, és az, hogy megbecsülésre tett szert a gyülekezet a városban és az iskolai hitoktatás területén.

2018. szeptember 9-én a katolikus templom megtelt, és Hajnal Zoltán lelkipásztor testvér köszöntötte a gyülekezetet a 100. évforduló ünnepélyes alkalmán, és az énekkart, valamint annak vezetőjét, Oláh Gábor karnagy testvért. Elmondta, hogy az imádság témakörében hangzanak el a művek, majd imádságban kért áldást a délutáni szolgálatokra és hallgatókra.

Oláh Gábor emlékeztetett, hogy a reformáció 500. évfordulójának évében többször hallottuk: „Aki énekel, kétszer imádkozik.” Ezt kívánjuk tenni, Isten imádatát és az ő dicséretét zengeni. A vezénylésben Oláh Miklós helyettes karnagy és a Baptista Teológiai Akadémián végzett három hallgató is közreműködött.

Olyan énekkel kezdett az énekkar, amit bármely istentiszteletre induló énekelhet: Lisznyay Gábor Szent érzelem tölti keblem című művét Krisztust áldó énekek követték: Gasparini: Adoramus te Christe, C. SaintSaëns: Ave verum corpus. Utána Rinck: Mi Atyánk következett, vezényelte Bíró Zsuzsa. Csemiczky Miklós: Pater Noster ugyancsak az úri imádságot mondja el, Cseri Zsolt vezényelte. A tetszésnyilvánítást nem lehetett leállítani, minden ének után tapsoltak.

Az igehirdetésben Hajnal Zoltán lelkipásztor testvér az Úr Jézustól tanult imádságról mondta, hogy nem a szavakon volt a hangsúly, amikor Jézus tanított, hanem az indulaton, lelkületen. Az Istennel való kapcsolathoz ki kell lépni a hallgatásból, ezt kezdeményezi bennünk ő maga, a környezetünk, a Biblia. A 23. zsoltár a jólétben született. A bajban fohászkodunk, könnyebb, mint amikor nincsen panasz. Dávid a megelégedettségét mondja el Istennek: „Felüdít…”, a fáradság lezárásával pihentet, üdít. „Halál árnyékának völgye…” a kétségbeesés idején, szinte sikítva kiált. „Asztalt terítesz ellenségem előtt…” Nem zavar a környezet. Isten hív mindnyájunkat, hogy megszólítson. Ezután az úri imádságot mondtuk el.

Az énekelt imádságokat folytattuk Árokháty Béla „Ím, nagy Isten, most előtted” fohászával, majd Szigethy Gyula Ima című művével. Tóth Gábor – Somogyi Imre: „Uram, a tied minden…” vallomását Schönek Anna vezényelte. Farkas Ferenc 131. zsoltára az Isten után vágyódó ember alázatos közeledési kísérlete. A Psalmus Hungaricusból ismert Kodály-mű („Mikoron Dávid…”) orgonakíséretét Oláh Gábor látta el, Oláh Miklós vezényelte. Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma volt a záró énekelt imádság a hála és a dicséret, valamint az elkötelezettség ígéretével: „Hála legyen! Akarom énekelni, úgy legyen!”

Hajnal testvér az 1Thessz 5,23 áldásával bocsátotta el a népes gyülekezetet:

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére…”

A baptista imaháznál még sokáig beszélgethettünk a testvérekkel, akik gazdag szeretetvendégségben részesítettek bennünket. Miközben a festői tájban gyönyörködtünk, elmondták a változásokat, amelyek érintik a települések életét, szavaikból kicsendült az Istenbe vetett reménység. Jó volt ezt látni.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS