Emberi vagy lelki út?

A Szentírás a mágiáról

0
312

A mágia jelentése

Olyan eljárásnak vélik művelői, melynek segítségével Istent, a természet erőit, a környezetet vagy egy személyt, a jövőt képesek kikutatni, megismerni, befolyásolni vagy megváltoztatni. Szokás megkülönböztetni fehér és fekete mágiát annak alapján, hogy Isten vagy a sátán áll mögötte, vagyis a jóra vagy a rosszra történő felhasználás a cél. A mágia tehát a befolyásoló erő megszerzésének hiedelme. Ezt az erőt természetfölöttinek tartják.

Mai mágikus praktikák

Divatba jött újra a horoszkóp, a jóslás, a boszorkányság, a táltosság. A jóslásnak különféle fajai ismeretesek: sámánizmus (transz), meditáció, asztrológia, halottidézés (spiritizmus, chanelling, halottlátók), álomfejtés, állatok vonulása vagy belsőségük, tenyérjóslás, tűz, kristálygömb, öntött alakzatok, kockajóslás, Tarot kártya… Szerencsét vagy szerencsétlenséget hozó dolgok: kabalák, patkó, hulló csillag, amulett, kéményseprő, „szorítok neked”, talizmán, lekopogás, fordított ruha vagy 13-as szám, fekete macska, levéllánc megszakítása, kuvikkiáltás. Vallásos-babonás gyakorlatok, UFO-hit.

Mágikus vagy mágikusnak tűnő történetek a Szentírásban

1. 1Móz 30,31–43. Jákob, mikor nagybátyjánál, Lábánnál őrzi annak juhait, egyezséget köt, hogy mi legyen a fizetség. A kívánatos ellések érdekében különleges vesszőket alkalmaz. A kívánatos eredmény nem marad el. Viszont nem kétséges, hogy Jákob az eredményt teljes egészében Istennek tulajdonítja. Ez derül ki a következő fejezet 4–12. verseiben.

2. 1Móz 44,1–5. József poharáról mondja házának felügyelője Jákob fiainak, hogy abból szokott ura jósolni. Hogy ez valóban megtörtént-e, ebből még nem következtethető ki. Annyi igen, hogy Egyiptomban szokás volt.

3. 4Móz 21,6–9 és 2Kir 18,4. Mózes Isten parancsára rézkígyót készít, melyre aki hittel föltekint, megmenekül a kígyók halálos marásától. Később Izrael fiai Nehustán néven imádták a kígyószobrot, amelyet Ezékiás darabokra töretett a reformjakor.

4. Józs 6,26 és 1Kir 16,34. Józsué Jerikó lerombolása után mondja a rettentő szavakat: aki újra fölépíti Jerikót, annak alapját elsőszülött fiára rakja le, s kapuit legkisebb fiára állítsa föl. Aháb idejében a bételi Híéllel történt meg mindez, s az áldozatok az ő fiai lettek: Abirám és Szegúb.

5. 1Sám 28,7–20. Saul, aki egyébként saját maga űzte ki Izraelből a varázslókat, szorongatott helyzetében halottidézőhöz fordul. Fontos tudni, hogy a kéziratok egy része szerint a 12. vers így hangzik: „Amikor az asszony meglátta Sault…” Eszerint az egész beszélgetés csak az asszony lelkében játszódik le. Nagy kérdés, hogy valós és lehetséges a halottidézés, vagy csupán tilos. A Biblia nem tud más hasonló esetet.

6. 2Sám 21,1–14. Dávid kiszolgáltatja Saul hét leszármazottját a gibeoniaknak, hogy Isten megkönyörüljön a szárazsággal küzdő országon. A történetben megtévesztően összefonódik a kánaánita gibeoniak hite, Saul szerződésszegése és Dávid kiengesztelése.

7. 2Kir 21,5–6. Manassé volt a júdai királyok közül, aki legtovább merészkedett a varázslás megtűrésében, sőt terjesztésében. Talán fiatalkora (12 évesen kezdi az uralkodást) is hozzájárult ehhez. Még fiát is képes volt elégetni áldozatul.

A mágia jellemzője:

Az az elképzelés vezeti a mágikus gondolkodást, hogy az elérendő céllal semmiféle kapcsolatban nem lévő személyek (közvetítők: látók, médiumok), tárgyak (eszközök: amulettek, szerencsetárgyak, kávézacc, szent tárgyak, az érintett személyes tárgyai) vagy cselekmények (rítusok, kegyességek, lekopogás, fordított ruha, feledékenységkor nem visszamenni, mondások: áldás-átok, jövendő) segítségével titokzatos, rendkívüli hatást gyakorolhat. A mágiában a cselekvő személy az isteni hatalomtól és az erkölcsi törvénytől függetlenedik. A hangsúly a maga önállóságán és függetlenségén van. Ő az, akitől függnek a dolgok, személyek és események. Mert ez a vágya, hogy tőle függjenek. Ezt a magatartást a gyermek viselkedésében figyelhetjük meg.

A mágikus gondolkodás összetevői kutatók szerint

Dessair szerint a mágikus gondolkodásnak három eszköze van:

1. Mivel véleménye szerint minden összefügg egymással, ezért mindenütt rokonságot és hasonlóságot igyekszik felfedezni, ennek eredményeként erről meg is van győződve. Ez a hit a kapcsolat látszatát idézi elő, ami által illúziót kelt.

2. Másik feltételezése, hogy minden dolog túlmutat önmagán. Vagyis mindennek van egy anyagi, látható, szó szerinti értelme, és egy szellemi, láthatatlan, szimbolikus értelme. Ezáltal a közömbös dolgok érzelmi hangsúlyt kapnak. Így például ha a szeretett vagy épp ellenséges személy valamely tárgyát tartja kézben, olyan számára, mintha őt magát befolyásolhatná ezáltal.

3. Végül, mivel azt hiszi, hogy a névadás lényegmeghatározás is egyben, magyarázat helyett nevesítéssel, névadással látja el a jelenséget. Véli, hogy az érthetetlenség fokozza a hatóerőt (vö. abrakadabra).

Frazer két kategóriát különböztet meg:

1. Az utánzó (homeopatikus) viselkedés azon alapul, hogy azok a dolgok, melyek hasonlítanak, azonosak. Egy folyamat utánzása magát a folyamatot is előidézi.

2. A valamikor egymással érintkezett dolgok (kontagiózus) mindig is érintkezni fognak, a kapcsolat sose szűnik meg. Tylor nyomán ezeket még a következővel egészíthetjük ki: amit gondolatban összekapcsolunk, az a valóságban is összeköttetésbe kerül. Gondolatainkkal és képzeletünkkel valóságos kapcsolatot létesítünk olyan dolgok között, amelyek nincsenek egyébként egymással kapcsolatban.

A Szentírás ítélete a mágia fölött

Már a Törvény könyve kimondja: „Varázsló asszonyt ne hagyj életben!” (2Móz 22,17)

A Másodtörvénykönyv e témát részleteiben is felsorolja:

„Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy lányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó! Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr. Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt! Mert ezek a nemzetek, amelyeket elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi azt meg Istened, az Úr.” (5Móz 18,10–13)

Jézus Krisztus tanításaiban óv a mágikus gondolkodástól. Ne higgyük, hogy Isten meghatódhat a szavainktól, elfáraszthatja a hosszú imádságunk (Mt 6,7; Mt 7,21). Nem jelektől kell várnunk bizonyosságot (Mt 12,38–39). Ne gondoljunk Istennel való kapcsolatra üzletszerűen (Mt 19,27). Az imádság nem ráolvasásszerűen működik (Lk 9,40). A külsőleges tisztaság nem eredményezi a szív tisztaságát is (Lk 11,37–41). A szerencsétlenség nem feltétlenül a bűnösség következménye (Lk 13,1–2; Jn 9,1–3). A törvények betartása nem tesz jóságossá (Lk 13,14–16). Bár olykor megtévesztő lehet, hogy Jézus csodái között sok van, mely a felszínen nagy hasonlóságot mutat a mágikus törekvéssel. A ruháját megérintve meggyógyulnak, nyálból készített sarat ken a vak szemére, Pétert a vízen magához hívja, Mózes és Illés megjelenik dicsőségben stb. Az egyház korai időszakából ismeretes Simon mágus (ApCsel 8,9–11), a filippi jövendőmondó szolgálólány (ApCsel 16,16), az efezusi hívők közül korábban varázslással foglalkozók (ApCsel 19,18–19). Pál egyik bűnlajstromában (Gal 5,19–21) a házasságot és családot megrontó bűnök után következik rögtön: bálványimádás és varázslás. A Jelenések könyvében Isten határozottan állítja:

„De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.” (Jel 21,8)

Az utolsó fejezetben megismétlődik a figyelmeztetés:

„Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.” (Jel 22,15)

A csoda és a varázslás, mágia ott különbözik egymástól, hogy a hívő tudja, hogy Isten csodája, közbelépése nem függ a különleges személytől, a formuláktól vagy a tárgyak titokzatos erejétől. A bibliai hit középpontjában Isten, az ő imádása, a neki való engedelmesség áll. A mágiában a befolyásolás a cél, vagyis a középpont maga az ember. A mágia dualista képpel bír: a jó és a rossz, Isten és a sátán egyforma hatalom. A keresztény hitben Isten egyeduralkodó és befolyásolhatatlan.

Befolyásolhatja-e mágikus gondolkodás hitbeli viselkedésünket?

Sajnos igen, hisz egyébként Jézus nem intette volna a tanítványokat és az embereket. Vannak olyan gyökerek és vonások, amelyekből egyaránt születhet élő hit, de mágia is. Hermann Parth Mágia és démonológia című könyvében három hasonlóságra hívja föl a figyelmet:

1. Mindegyikünkben az a kívánság, hogy olyasmit kapjunk, amivel még nem rendelkezünk.

2. Az életért sokat aggódunk. Bizonyosságot és biztonságot szeretnénk a látható világ szintjén is.

3. Az életet a szertartástól hajlamosak vagyunk szétválasztani, ezáltal a szertartásoknak önálló hatóerőt tulajdonítunk.

Isten igéje egyértelmű volt az ószövetségi korban is:

„Ha valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz fordul, és követi őket a paráznaságban, ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül. Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” (3Móz 20,6–7)

A mágikus gondolkodás mögött a sátán áll. A fentebbi három pont helyes értelmezésével és figyelembevételével az Úr iránti engedelmesség megóvhatja a hívőt az eltévelyedéstől.

Megosztás