Élt egyszer egy vak orgonista

(személyes visszhang egy koncert kapcsán)

0
377

Június 2-án, péntek délután orgonahangverseny volt nálunk, Rákospalotán. Louis Vierne francia orgonaművész és zeneszerző halála 80. évfordulójának emlékére Deák László és Kecskés Mónika orgonaművészek, valamint Krum Enikő énekművész látogattak el hozzánk. (Köszönet érte nekik!)

A zene mellett megismertük ennek az orgonaművész-zeneszerzőnek az életét is. A magyar nyelvben sok olyan szólás van, amely arra vonatkozik, hogy a baj nem jár egyedül, például „szegény embert még az ág is húzza”, „a baj könnyen jön, nehezen megy” vagy „csőstől jön a baj”. Amikor ennek a majdnem vak művésznek az élettörténetét hallgattam, végig az volt az eszemben, hogy miként lehet ezt a sok csapást (halálesetet és egészségben bekövetkező bajt) elhordozni? Lehet-e bízni, fel tudja-e az ember emelni fejét és szívét ilyen helyzetben is? A Bibliában Jóbról hallottunk ilyeneket, és ott olvastuk is, hogy ő nem vesztette el bizalmát Istenben sohasem. De az akkor volt, ez az ember meg most szenved! Ennyi baj és katasztrófa esetén én nem tudom, hogyan reagáltam volna.

A művész megkeseredettségét, sötét világlátását, belső érzéseit zeneművei komoran visszhangozták. Neki a zene és az orgona volt az élete. Úgy éreztem, hogy számára ez volt a menedék is, itt keresett vigaszt, ebben fogalmazta meg belső gondolatait, és ez volt sikereinek kulcsa is.

Az orgona mint hangszer és az orgonajáték töltötte be életét megannyi személyes és családi katasztrófa közepette. Ezért értettem meg a zenéjét is. A felcsendülő orgonahangok, bár virtuozitásról és nagy szakmai tudásról tettek tanúbizonyságot, bennem egy reményét vesztett ember képét rajzolták meg.
Ugyanakkor eszembe jutott J. S. Bach is, aki szintén rengeteg bajon, nehézségen ment át életében, mégis zenéje felemel, vigasztal, reményt ad.

De mi okoz ekkora különbséget kettejük között? (És itt nem arról van szó, ki a jobb zenész!)

Úgy gondolom, hogy életünkben minden, amit teszünk, végzünk, bemutat egy képet rólunk, amely akkor is tanúskodik rólunk és a bennünk levő érzésekről, a hozzáállásunkról, ha azt legszívesebben eltakarnánk, és tükrözi akkor is, ha dolgainkat bizonyságtételként tesszük.

Az Úr Jézus szavának arról, hogy világító mécsesek legyünk a világ számára, pont ez a lényege: minden, amit teszünk, tükrözze vissza mindenki felé azt a Valakit, akinek köszönhetjük azt az élő reménységet, amelyet még az ilyen nagy katasztrófák sem tudnak kioltani!

Bach számára Jézus Krisztus volt az élet, és ez a muzsikájában is tükröződik.
Annyi nyomorúság van a világban – Louis Vierne élete erre emlékeztetett –, de csak egyetlen élő, hitet és valódi reményt adó vigasztalás: Jézus Krisztus. Ő, aki képes felemelni és szeretni az elveszettet, aki a megrepedt nádat nem töri el, aki a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.

Gyere hozzá, ha bajban vagy! Keresd nála a vigasztalást! Ő kész reményt, új életet adni neked, mert szeret téged személyesen – hisz ezért jött a földre, és halt meg érted, értem.
Segíts másnak, ha bajban van és látod szenvedését, hogy megtalálja ezt a gyógyulást, amit te is átélhettél, és amit senki, semmi más nem adhat meg számára!

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

8 + = 11