Egy hihetetlen éjszaka…

0
362
Pihenés. A kép illusztráció

Atyánk akaratából 45 évet összepakoltam és új lakásba költöztem. Nagyon kifáradtam. A sok dobozolástól, cipekedéstől a derekam és a hátam majd leszakadt és mivel nem volt idő pihenésre, a gond csak növekedett.

A sok könyv becsomagolásától mindkét kezemre ínhüvely-gyulladást kaptam és a mozdulatok itt is olyan hasogatássá váltak, mint a derekamban. Ráadásul a csípőm is begyulladt a nagy erőltetéstől, sokszor csak bicegve tudtam járni… de nem volt mit tenni. Napról napra elláttam a dolgomat. Aztán jött a költözés és a kicsomagolás. A lányom minden nap átjön segíteni. Bár lelkiekben ez nagyon boldoggá tesz, de sajnos nem enyhíti a testi fájdalmakat.

A reumán adott gyógyszernek nem érzem a hatását. Esténként ájulásig elfáradok és bezuhanok az ágyba. Egyik éjjel felébredtem a nagy fájdalomra és rémülten tapasztaltam, hogy nincs egyetlen olyan póz sem az ágyban, ami megnyugvást hozna nekem. Jobbra fordultam, ott fájt, balra fordultam, ott nyilallt, hátra feküdtem… semmi se javult. Kimerült minden lehetőségem. Ekkor ismét az Úrhoz fordultam segítségért. Dicsőítettem, hogy amit alkotott – így az én testem is – nagyon jó. De most gond szállt rá és kértem az enyhet adó segítségét, hiszen a bemerítő igém is ez: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megsegítelek és te dicsőítesz engem. Ezt nagyon komolyan veszem és tudom, hogy az Úr lát és meg is segít. Kértem adjon erőt holnapra, hiszen még sok doboz vár…

Aztán elaludtam és azt álmodtam, hogy maga az Atya jött el hozzám és a fájdalmakat két teli marokkal szedte le a testemről és tette bele őket a már kiürült dobozokba, amiket aztán lezárt.

Reggel pihenten ébredtem és hálát adtam az Úrnak, hogy meghallgatott. Mindenért hálát adtam, mert tudom, hogy nincs olyan rossz, amit ő jóra ne tudna fordítani! Így hát dicsőitem őt és várom a jót! Ámen!

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

27 + = 30