Comenius-alkotóhét Fonyódon

0
353

A Magyarországi Baptista Egyház kommunikációs osztályának Comenius Ház projektje 2018. június 25–29. között egy példaértékű és követendő alkotótábort szervezett a Fonyódi Alkotóházba.

Olyan tehetséges alkotókat hívtak meg, akik egy hét alatt festményeket, grafikákat, fotókat, különböző térbeli prezentációkat készítettek, de voltak, akik új verseket vagy fakockákra, téglatestekre sorokat írva újszerű lírikus megnyilvánulásokat mutattak be. A napok alkalmasak voltak hosszú sétákra, beszélgetésekre is. A közös reggeliket, vacsorákat rövid áhítatok vezették be.

Murányi Anita
Fotó: Kajetán Jácint

A résztvevők nyugalmát, az étkezések megszervezését a kommunikációs osztályról Murányi Anita biztosította. Háló Gyula, az MBE kommunikációs vezetője nemcsak az alkalmi művészcsoportosulás összetartója volt, hanem maga is alkotott, verseket írt, térbeli alakzatokat készített satu, fúrógép, csiszolólapok segítségével.

Az alkotásokból június 28-án, csütörtökön a Fonyódi Múzeumban tárlatot láthattak az érdeklődők. A kiállítást Halász Noémi fonyódi református lelkipásztor kedves szavai nyitották meg, a versek csodálatos prezentálásában Murányi Anita mellett Antóczy Krisztina vett részt.

Fotó: Kajetán Jácint

A múzeum udvarán tévéfelvétel készült a Fonyód Média jóvoltából. Balatonszemesről Floch Gábor baptista lelkipásztor, a pécsi baptista gyülekezetből friss pogácsával egy szülőpáros érkezett, a szemesi fiatalok táborából Kovács Viktória tisztelte meg az alkotókat.

Fotó: Kajetán Jácint

A táborban az alábbi alkotók vettek részt: Antal Saci (iparművész), Balogh Krisztina (grafikus), Göbl Eliza (festő), Háló Gyula (költő, lelkész), Karkóné Lukácsy Marianna (festő), Bak Mária (festő), Kiss Virág (2D animátor), Mátrai Máté (fotós), Mikes Balázs (grafikus), Mórocz Márk (grafikus), Mórocz Viktor (festő), D. Nagy Imre (orvos, író), Virágné Színes Ilona (festő), Szmutka Kata (festő), Ujvári Anna (író, költő).

Fotó: Kajetán Jácint

A színvonalas műalkotások létrehozásával az alkotók kiváló, csendességre alkalmas helyszínen vonulhattak el, ki-ki a teraszra, pincébe, tópartra, erdőbe, sétányra, udvarra, szobába. Köszönet érte a szervezőknek.

Halász Noémi, a fonyódi református egyházközség lelkészének köszöntő beszéde:

 

József Attila: Imádság megfáradtaknak

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadits meg a gonosztól.
Akarom.

Vannak összejövetelek, ahol Isten bennünk és közöttünk formálódik ki – képmásai lehetünk az összegyülekezésben és a szétszóratásban is. Ahol a szentség nem kiszolgáltatik, hanem adatik, átadatik és megérinti az egyént, minket, itt és most a nagy Egész, a bátor kérdés: Hol vagy? Így köszöntöm az egybegyűlteket.

Vannak közösségek, ahol olyan emberek gyűlnek össze, akik testvérek lesznek, mert egyszerűen mernek élni azzal a nyitottsággal, ami bennük van, megnyílni és kinyílni az Egésznek, a Léleknek, a Csöndnek és az Egyedülvalóságnak – és a megnyílásban befogadják azt, aki éppen mellettük van – a másikat, a már megalkotottat. Köszöntöm az alkotókat, a művészeket.

Vannak munkások, akik hivatásként elkötelezetten élik meg mindennapjaik sűrű szövedékét, és örökségünket, a kultúrát és értékeinket őrzik. Nem elzárt vitrinek mögött, hanem kapcsolatokat építve alkotó és szemlélő, művész és gyönyörködő között, családot formálva az egymásmellettiségben, és otthonná teremtve a helyet. Köszöntöm a múzeum dolgozóit, a múzeum lelkeit.

Fotó: Kajetán Jácint

Vannak olyan emberek, akiknek ha a közelébe érsz, akkor feltámad benned is a költő, a lélek hangja egyszer csak kitörni vágyik egy festményben, vagy pár darab fa, pár rongy életre kel a szemeid előtt. Köszöntöm Háló Gyulát, az alkotótábor kitalálóját.

Lehet-e Istent köszönteni? Vagy csak köszönni neki. Vagy megköszönni. Hogy ezt a hetet számotokra megszervezte, kitágította az időt, felbuzdította bennetek a szellemet, csöndetekké és szabadságotokká vált. Ujjaitokat és szíveteket vezette és kísérte, adott és elvett, épített és átjárt.

Fotó: Kajetán Jácint

Jézus azt mondja, azért jöttem, hogy életük legyen: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10) Van élet az elváráson túl, az akaraton túl, a kérdéseken és válaszokon túl, ott, ahol és amikor, ahogyan és amire Isten különös jelenléte felismerhetővé válik, a Szentlélek által megismerhető. Élet.

Fotó: Kajetán Jácint

Nemsokára láthatjuk, hallhatjuk, hogyan lesz az emberből Isten barátja.
A barátainkból, ismerőseinkből és ismeretlenekből testvér.
Az alkotásból lelkület és lendület.
A szemlélésből világosság.
A világosságból, Jézus közelségéből élet.

Rainer Maria Rilke: Ha egyszer végre…
(A Zsolozsmáskönyvből: 1, 7)

Ha egyszer végre teljes csönd lehetne.
Ha már a dolgok kósza véletlenje
elnémul, és a nevetések hangja
s a zaj, mely érzékeim fogva tartja
többé már virrasztásom nem zavarja,

akkor juthatnék olyan gondolatra,
mely ezermód téged gondol s megérint
sőt (egy mosolyra) birtokba vehet,
hogy árasszon, s légy minden életé mint
egy köszönet.

(Farkasfalvy Dénes fordítása)

 

A kiállítás képei megtalálhatóak a Fonyód Média Facebook-oldalán.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS