Boldogság hangok nélkül: az afrikai férfi és győri felesége három gyermeket nevel Nádorvárosban

0
1888
Johnson és Dalma Dei-Kusi három gyönyörű gyermekükkel győr-nádorvárosi otthonukban.

Karbantartóként dolgozik Adyvárosban, és csodálja a havat Johnson, sok ezer kilométerre szülővárosától. Hálás az életért, a családjáért, azért, hogy a kicsik hallanak, beszélnek.

Johnson Dei-Kusi a légvonalban tőlünk 4700 kilométerre lévő Ghánában látta meg a napvilágot, egy elefántcsontparti határ közeli kisvárosban. A Nyugat-Afrikában, szinte az Egyenlítőnél fekvő országban egy évszak létezik: a nyár, a forró, égető afrikai nyár. Most mégis Nádorvárosban, a Mester utca négyemeletes házainak egyik barátságos lakásában ülünk egymással szemben.

Odakint szállingózik a hó, Dalma, a győri feleség limonádéval kínál, körülöttünk pedig göndör hajú, fekete bőrű gyermekek ugrálnak és gőgicsélnek, összesen három. „Sütemény” – mondja nekem a tálra mutatva a kétéves, és már ez is csoda. Édesapja és édesanyja ugyanis nem beszél, siketnéma. Egymásra találásuk egyike a sors kis varázslatainak.

Egy kenyai véletlen kattintás

– Nairobiban, Kenya fővárosában éltem, amikor 2009 áprilisában egymásra kattintottunk a Facebookon – meséli, illetve hangok híján legépeli számomra Johnson. – Véletlenül történt, mondanák mások, de én nem hiszek a véletlenekben.

Eleinte a világhálón tartották a kapcsolatot, majd idővel a viszonyuk annyira elmélyült, hogy 2010 augusztusában Johnson Győrbe látogatott. A személyes találkozás felülmúlta a legmerészebb álmokat is, a pár bebarangolta a várost, Magyarországot és a környező országokat. Hamarosan a város egyik legjobb éttermében eljegyezték egymást.

A boldog igen aláhúzva a papíron

– Egy óvatlan pillanatban Dalma poharába tettem az ékszert – ecseteli a férfi. – Elé tettem egy lapot, melyre a következő mondatot írtam: Dalma, hozzám jössz feleségül? Alatta két szó: igen – nem. Letérdeltem elé, és a következőket jeleltem el neki: mióta találkoztunk, azóta tudom, hogy te vagy az a nő, akire egész életemben vártam. Lennél a feleségem? Dalma rám nézett, majd megfogta a tollat, és aláhúzta a várva várt szót: igen.

A férfinak ezután vissza kellett térnie Ghánába, mert lejárt a vízuma. Két esztendeig ismét csak a világhálón keresztül tarthatták a kapcsolatot, közben hegesztőként, festőművészként, illusztrátorként és karikaturistaként teremtette elő a napi betevőt. Végül, amikor már maguk sem hittek benne, Accrában, a holland nagykövetségen Johnson átvehette az engedélyt az újabb magyarországi útra.

Lakatos, karikaturista és hálás

Johnson és Dalma mára három apró gyermek szülei. Csoda, teszik hozzá, hogy mindhárom gyerek ép hallású (Dei-Kusinak Ghánában két egészséges nővére és két siket öccse él). Hívő keresztények, az afrikai férfi az EESZI karbantartó lakatosa, szabadidejében pedig fest, gyönyörű képeket.

– Szeretem Magyarországot, szépek a városai – írja új hazájáról. – Szokatlan a kultúra, és kár, hogy kevesen ismerik a jelnyelvet, amely Ghánában jóval elterjedtebb. Győr történelmi belvárosa bámulatos, az emberek barátságosak. Sok a fesztivál, a gyerekprogram, kiváló a Vaskakas Bábszínház, a Győrkőcfesztivál.

A Mester utcai lakásban otthonra és családra talált a messziről jött siketnéma festő. Johnson hálás minden egyes itt töltött napért. A hideget ugyan képtelen megszokni, de ha esik a hó, kiáll az utcára, és az ég felé emelt arccal csodálja a hópelyheket.

Gyurina Zsolt

Forrás

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS