Bemerítés új reménnyel az Új Reményben

0
539

2018. szeptember 9-én három új tagot köszönthettük a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetben, akik vallást tettek hitükről sok tanú előtt. Imaházunk szinte zsúfolásig megtelt rokonokkal, érdeklődőkkel, hittestvérekkel, hogy a mennyel együtt ünnepeljük mi is ezt a fontos lépést.

Máté már kisgyermekként keresni kezdte Istent vallásos, de nem hívő közegben. Számára a bűnbocsánat, megtérés, újjászületés erkölcsi teljesítményhez kötött, valóban átélhető szabadítást nem rejtő egyházi kifejezések voltak. Kívülről nézve egy rendes, szorgalmas, szerény fiú volt, szívében azonban szorongó, tettei következményeitől félő emberként nőtt fel. Jóval később, házassága első évei után döbbent rá arra feleségével együtt, hogy üres istenhitük nem vezet sehová. Krisztus megígért békéje hiányzott Mátéból, és ez a tudat nem hagyta nyugodni. Nemsokára egy krónikus betegség kezdte szorongatni az életét, és ez adta meg a lökést számára, hogy egyre intenzívebben imádkozzon és többet olvassa a Bibliát, keresve, mi lehet Isten akarata ezzel az állapottal. Hamarosan az Úr egyértelműen üzent számára bűnei súlyáról, a megtérés szükségességéről, Krisztus tökéletes áldozatáról, Isten kegyelméből fakadó, hit általi megváltásról, valamint a bemerítkezés fontosságáról. Hitelt érdemlő ismeretségeken keresztül gyülekezetünkhöz vezette az Úr Mátét, ahol ugyanarról az evangéliumról hallott, melyet azokban a hetekben olvasott a Bibliában – ez hatalmas bátorítást jelentett számára. Jézus Krisztushoz fordult, hogy gyógyítsa meg a lelkét és a testét is, hiszen „megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét” (ApCsel 2,21). Teljes tehetetlenségét érezve megbánta bűneit, és kérte az Úr Jézust, vegye az életét, ahogy van, és ő tegye azzá, akivé tenni akarja, övé az élete.

Isten meggyógyította Mátét, és megadta neki azt a kegyelmet, hogy Krisztushoz vezesse feleségét, Annát.

Máté felesége, Anna mindig tudta, hogy van egy mennyei Atya, aki mindenható, épp ezért kicsit félt is tőle. Vallásos családban nőtt fel, ami adott egyfajta keretet számára ahhoz, hogy az egyház rendszerében maradjon, de ez még csak erkölcsi kontrollnak sem volt elég. Egyetemi évei alatt kicsapongó életet élt; emberektől, programoktól, kapcsolatoktól függött, mert nem érezte magát teljesnek – nem tudta, hogy a benne lévő űrt csak Isten képes betölteni. Házassága évei alatt Isten a szívére helyezte, hogy keresse őt, de a hamis istenkép és elképzelése, hogy saját maga is hozzájárulhat saját megváltásához, egyre frusztráltabbá, nyugtalanabbá tette, mert azt érezte, magától nem tud elég jó lenni. Az Úr Jézus először férje, Máté szívét nyitotta meg, akinek nagyon meggyőző változás ment végbe az életében, ami Annát is további keresésre indította. Némi idő után együtt imádkoztak férjével, és Anna kérte az Atyát, nyissa meg az ő szívét is, mert szeretné befogadni Jézust. Megértette, hogy Jézus Krisztus mit tett érte, és neki szüksége van az ő megváltó áldozatára a bűnei miatt, így átadta neki az életét mint Megváltójának és Urának.

Azóta nemcsak ők, de a házasságuk is „újjászületett”, és Anna félelmek nélkül éli életét, mert mindenkor bízhat Isten atyai gondviselő szeretetében.

Eszter is vallásos családba született, gyermekkora óta örömmel járt gyülekezetbe. Ahogy hallott a templomban történeteket Jézusról, egyre több kérdése lett, melyeket édesanyjának tett fel. A válaszok keresése közben édesanyja megértette az evangéliumot, és megtérésre jutott, majd Esztert is próbálta erre az útra vezetni. Tinédzserkorára Isten léte és az, hogy Jézus meghalt érte, természetes volt Eszter számára, olvasta a Bibliát, és tudta, hogy Isten meghallgatja őt. Azonban sok félelem és kényszeres dolog is volt az életében, valamint a jövőjével kapcsolatban megvolt a saját elképzelése. 15 évesen egy keresztény gyermektáborban megértette, hogy Isten ígéreteire, igéjére kell alapoznia magát, nem a saját érzéseire. Világossá vált számára, hogy Jézus nemcsak azt szeretné, hogy higgyen benne, hanem arra is hívja, hogy kövesse őt, és adja át élete minden területét neki. Érettségi után Szegedre jött tanulni, és azt az elhívást kapta, hogy álljon be az egyetemi misszióba, így talált rá új lelki otthonára – a gyülekezetünkre –, örömmel fedezve fel, hogy ugyanazok a céljaink Isten országának építésére. Az Úr segítségével megértette: Jézus arra hívja, hogy megvallja őt és a bemerítés parancsában is engedjen neki, megerősítésére annak, amit ő végzett az életében.

Istentiszteletünkön Szabó László, a nagyváradi Rogériuszi Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora osztotta meg velünk a Krisztusról szóló örömhírt. Figyelmeztetett minket: sose gondoljuk azt, hogy már elég erősek vagyunk, ha újabb kísértések és próbák leselkednek ránk. Inkább imádkozzunk és kérjük Istent, hogy ezekben a helyzetekben is kösse erősen a szívünket magához.

Ezt követően Sipos Márk, gyülekezetünk lelkipásztora beszélt arról, mi is a bemerítés, miért gyakoroljuk ezt, és „kik ezek a fehér ruhába öltözöttek” a Bibliában.

Máté, Anna és Eszter bizonyságtételüket és fogadalomtételüket követően alámeríttettek lelkipásztorunk segítségével a vízbe és a Krisztus testébe, új reménnyel az Új Reménybe.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS