Bálványok és más istenek

0
314

Timothy Keller könyvében, amely a Harmat és a Koinónia közös kiadásában jelent meg Bálványaink – ismert és rejtőzködő istenek címmel, modern kori bálványokról ír. Azt gondolnánk, hogy a bálványimádás valami olyasmi, ami csak a primitívnek titulált ókori vagy tradicionális társadalmak problémaköre, de Tim Keller mindjárt könyve elején arról beszél, hogy ez közel sincs így.

A bálványok más alakot öltenek, és sokszor rejtőzködnek, vagy a társadalmi elfogadás vagy egyenesen a társadalmi támogatottság leple alatt veszik át az irányítást az életünk fölött. A bálványok olyan egyébként jó részei az életünknek, amelyekhez a viszonyunk, vagy az azzal történő élés alakít ki egy függőségi viszonyt, és miközben azt hisszük, hogy birtoklunk valamit, az kezd el uralkodni fölöttünk. A függőség mint pszichológiai megfogalmazása a bálványimádásnak, a könyv első lapjain megjelenik. És valóban, a pszichológusok, pszichiáterek egyre többet beszélnek függőségekről, nemcsak a klasszikus értelemben vett függőségekről, amelyekről tudjuk, hogy azok, például alkoholfüggőség vagy drogfüggőség, hanem olyanokról is, mint romantikafüggőség, kapcsolatfüggőség, társfüggőség, munkaalkoholizmus, szexfüggőség, pénz-, hatalom-, sikerfüggőség. Ha a dolgok mélyére ásunk, ott találjuk az ember alapvető igényét arra, hogy egy transzcendens másik viszonylatában legyen képes meghatározni önmagát. A Biblia szerint ez a transzcendens másik: Isten. Igen ám, de a vallásosság önmagában nem óvja meg az embert a függőségektől, ugyanis a lelkészi szolgálat, a gyülekezet megbecsülése (ami képmutatásba sodorhat), az elismerés, a vallásos projekciók (Istennek tulajdonítani a személyes ambícióimat), a szolgálat leple alatt kialakuló munkaalkoholizmus mind olyan függőségi viszonyulások, amelyek az „istenkövetés” leple alatt zajlanak.

Ha megpróbáljuk megérteni a bálványimádás bibliai lélektanát, akkor talán ennek szemléltetésére a legjobb példa, amikor Mózes felmegy a hegyre, hogy elhozza a két kőtáblát a népnek, amelyeken a tízparancsolat található. Miközben Mózes a hegyen van, a nép nagy mulatságot szervez, és az Istent, aki kihozta őket Egyiptomból, a szolgaság házából, és aki még a nevét sem árulta el Mózesnek, és aki nem jelent meg semmilyen formában, egy aranyból öntött borjúszoborként formába öntik. Majd ezt mondják: íme, Izrael, itt van az Isten, aki kihozott titeket a szolgaság házából. Miközben leborultak a bálvány előtt, ezt abban a tudatban tették, hogy akit imádnak a borjú formájában, az az igazi Isten. De az igazi Isten helyére egy borjú került. Így kerül az igazi Isten helyére még keresztények között is a munka (szolgálat), a házasság és a család (társfüggőség), a pénz (hogy még hatékonyabban menjen a szolgálat, tehát a munka), a kapcsolatok (kapcsolatfüggőség: hogy hatékonyan terjedjen az evangélium), a hatalom (hogy nagyobb befolyással jobban érvényesüljön az Isten ügye), a siker (hogy eredményes legyen a szolgálat, ami ugye a munka), a hírnév (hogy mind többen halljanak az evangéliumról). A bálványok olyan alapvetően jó dolgok, amelyek amikor elkezdenek uralkodóvá válni az éltünkben, egyben elkezdik deformálni a személyiségünket, és fokozatosan elveszítjük ebben a függőségben önmagunkat, és beszűkül az életünk arra az egyetlen (vagy több) területre, amelyben egy bálvány csapdájába estünk.

A bálványimádás működésmódja a következő. Adott egy ingatag énkép. Egy gyenge identitás. Az ember, hogy ezt az ingatag énképet vagy gyenge identitást megerősítse és valakinek érezze magát, azonosul egy olyan területtel, amely adja magát, amely erre alkalmas. Ez lehet a szerelem, a házasság, a gyerek, a család, a munka és a munkakapcsolatok, a teljesítmény, a siker, a hírnév, és fokozatosan halad abba az irányba, hogy teljességgel azonosuljon azzal az egy területtel. Ebben a fokozatosan kialakuló azonosulásban párhuzamosan még azt az ingatag énképét és identitását is elveszíti, amely ennek a függőségi viszonynak a kialakulása előtt az övé volt. A teljességre jutott bálványimádásban az ember megszűnik az adott viszonyon kívül létezni. És mindeközben nem boldog. Elmondhatatlanul sivár az élete, minden olyan kapcsolata, amely nem kapcsolódik az adott területhez vagy amely akadályozza a bálványimádást vagy helyteleníti – leépül. Elvesznek a kapcsolatok. Elsorvadnak, kiüresednek, és egy idő után semmi más nem létezik már, csak a bálvány akaratának a teljesítése. Az ember, aki ebbe a(z ördögi) körbe bekerül, észre sem veszi, hogy már nem ő irányítja az eseményeket.

A bálványimádásban az ember elveszíti a saját emberi méltóságát, a támogató kapcsolatait, a kreativitását, az örömét, a boldogságát, a képességét a szabadságra, a szeretetre, fokozatosan rabbá válik. A bálványa rabjává.

Megpróbálhatjuk – azért, hogy megérezhessük, hogy pontosan miről is van szó – ezt az egész viszonyulást a drogfüggőség vagy az alkoholizmus példájából megérteni. A bálvány egy olyan „isten”, akitől a megoldást várjuk a problémáinkra. Tehát vannak problémáink, amelyekkel nem tudunk megharcolni, megküzdeni, nem tudjuk őket megoldani, ezért segítséghez folyamodunk. Az alkoholfüggő vagy a drogfüggő számára ilyen segítség a szer. A szer ugyanis valóban „megoldja” a problémákat, ugyanis amíg a szer hatása alatt vannak, a problémák megszűnnek létezni. Tehát a bálványimádásba az ember azért sodródik bele, mert azt érzi, hogy gondjai vannak, és ezeket a gondokat nem tudja megoldani, és azt gondolja, hogy a bálványa megoldást nyújt. De mindannyian tudjuk, akik nem vagyunk alkoholfüggők vagy drogfüggők, vagy megszabadultunk ezekből a függőségekből, hogy a szer nem megoldja a problémáinkat, hanem még jobban elmélyíti azokat, és közben a fizikai és mentális egészségünk is súlyosan romlik. A bálványunk hatása alatt lenni olyan, mint egy szünet nélküli szer hatása alatti állapot: részegség másnaposság nélkül. Ha esetleg van másnaposság, és lehetőség lenne kilépni a bálványistenünk befolyása alól, ő gondoskodik róla, hogy a viszony fennálljon, hiszen az alkoholfogyasztás hatására kialakuló problémára (másnaposság) a megoldás is az alkoholban mutatkozik. Ez valóban ördögi kör.

Próbáljuk ezt lefordítani az életünk olyan területeire, ahol kevésbé észrevehető bálványistenek rejtőzködnek. Vegyük például a munkát. Induljunk ki az alapproblémából: nem tudom, ki vagyok, nem érzem magam senkinek, értéktelennek érzem magam, nem vagyok senki, egy senki vagyok, nincs önbecsülésem, jelentéktelennek érzem magam. A munka vagy a hivatás – látszólag – ezeket a hiányokat képes kitölteni. Mert a munkában elért sikerek által (és nem mellesleg a pénzbeli honorálás folytán is) azt érezhetem, hogy értékes vagyok, fontos vagyok, tudom, ki vagyok (egy lelkész, orvos, pszichológus, tanár stb.). Ez jó érzéssel tölt el, ezért még többet akarok belőle, viszont ugyanannak a hatásnak az eléréséhez fokozatosan valóban egyre többre van szükség. Minél többet dolgozom és minél keményebben, annál kisebb a valószínűsége, hogy ugyanazt a minőséget vagyok képes produkálni, és lassan elkezd visszaesni a teljesítményem, de én nem vagyok képes kiszállni a mókuskerékből. Mert ez valóban mókuskerék, míg nem szállok ki belőle, hajtom. Idővel minden olyan tevékenység, amely nem kapcsolódik a munkához, háttérbe szorul vagy megszűnik, eltűnnek a barátok, a szabadidőmben is a munkámmal foglalkozom, elsorvadnak a családi kapcsolatok, ilyenkor következik be a legtöbb válás, idővel más függőségek is képbe kerülnek, hogy a bálványommal való viszonyomból fakadó feszültség oldódjon (pl. alkohol-, drog- vagy szexfüggőség), valami, amivel oldani próbálom a feszültséget. Amikor egy trauma következtében az ember felébred ebből a tudatmódosított állapotból, az az érzése, hogy olyan volt ez a pár év, mintha kiesett volna. Mintha elvesztette volna önmagát. És valóban ez történt, mert a bálványa átvette az irányítást az élete fölött.

Tim Keller megoldást is javasol az egyébként szörnyen aktuális témára. Ezt a részt viszont végképp nem akarom lelőni, bátorítalak, hogy vásárold meg és olvasd el, majd készíts leltárt az életedről, és kövesd, amit a könyv javasol. Az eredmény viszont egy olyan szabad ember születése lesz, akinek már nincsen szüksége bálványokra ahhoz, hogy tudja, kicsoda ő. Olyan szabadság, amit soha korábban nem élt át.

Forrás: http://www.harmat.hu/balvanyok-es-mas-istenek/

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

+ 48 = 50