A rózsa illata vagyok?

0
637

A tavaszi, nyári reggelek egyik üde színfoltja számomra, amikor kimegyek a kertbe és jó párat szippantgatok a színpompás rózsák illatából.

Pécs-Somogyon egy híján 60 tő rózsa díszítette a kertünket és varázsolta szebbé a gazdák, szomszédok és az arra járók pillantását. Mikor nagyon sok gyönyörű rózsa nyílt ki egyszerre, akkor vittem be a munkahelyemre is egy-egy csokorral, meglepve ezzel magamat.
A hozzám betérők örömére is tettem ezt, illetve ha jöttek hozzám tárgyalni, mindjárt kedvesebb volt a légkör, és volt mivel kezdeni a beszélgetést.

Újpestre költözésünk után az imaház udvarára és kertjébe is ültettünk rózsákat az én kedves „rózsámmal” (Adéllal). Valahogy hozzám nőttek ezek a kedves, bájos, a színskála minden színét felvonultató virágok. Pedig a rózsának nemcsak illata, szépsége van, hanem tüskéje is. A tüske pedig már csak ilyen, bárhogy vigyázol is, megszúrja a kezedet.

A gyülekezetben is így vagyunk sokszor…

Sokszor virágzunk, illatozunk, de van, amikor megszúrjuk, megbökjük a testvérünket, és az fáj. Néha rövid ideig, de van, hogy hosszú ideig eltart, míg kiheverjük a tüske okozta fájdalmat.

De egyben biztos vagyok, a szúrásokra nem emlékszem, ha megkérdeznek rózsáim felől.
Csak arra emlékezem, hogy milyen jó és gyönyörűséges a rózsák közt járni, beleszippantani a kölniillatú levegőbe, és dicsőíteni Istent, hogy milyen csodálatos világot teremtett számomra és számodra.

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

6 + 3 =