A reformáció üzenete a ma emberének

Konferenciát tartott a Theologiai Szemle

0
610
Dr. Mészáros Kálmán előadása

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Theologiai Szemle Szerkesztőbizottsága a reformáció ötszázadik évében tudományos ülést tartott 2017. május 4-én a MEÖT-székházban. Az előadások fókuszában a reformáció kora, valamint annak hatástörténete állt.

Az egyik legrégebben alapított magyar nyelvű teológiai szakfolyóirat, a Theologiai Szemle, a reformáció kérdéskörét helyezi szeptemberben megjelenő ünnepi számának fókuszába. A szerkesztőbizottság döntése alapján ez a szám a különböző felekezetek teológusainak tanulmányait fogja tartalmazni. A szerkesztők most tudományos ülést tartottak, ahol a szerzők ismertették írásaikat.

Szöveg és fotó: Galambos Ádám

A tudományos ülés Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke igei köszöntésével kezdődött. A református püspök a Zsidókhoz írt levél alapján a testvéri szeretetre hívta fel a figyelmet, valamint áldást kért a szolgálattevőkre és a tudományos munkára.

Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára elmondta, hogy a konferencia anyaga három nyelven, magyarul, angolul és németül fog megjelenni a Theologiai Szemle ünnepi számában. A fordítói munkával a szerkesztőbizottság Szentpétery Pétert, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét bízta meg.

Kádár Zsolt, a Theologiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke elmondta, hogy „amikor minden globalizálódik és szekularizálódik, akkor az Isten igéje az, ami áldást ad”. A konferencia levezető elnöke kitért arra is, hogy a szerkesztőbizottság az utóbbi években nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az egyes nyomtatott lapszámokat itthoni és külföldi teológiai intézményekben is bemutassák.

„A reformáció nem tért el a hagyománytól. A reformátorok a tradíciót folytatták” – fogalmazott Karasszon István. A reformáció jelentősége biblikateológiai szempontból című előadásában a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egyetemi tanára elmondta: „Tűnjön föl, hogy a reformáció gondolatai területileg különböző helyen jelentkeztek, de hasonló gondolatokkal.” Az Ószövetségi Tanszék tanszékvezetője megállapította, hogy a reformátoroknál nagy hangsúly került a bibliatanulmányra, a bibliafordításra, az oktatásra és a prédikációra. Karasszon előadásában a prédikációs műfaj változásait érintette, valamint felhívta arra is a figyelmet, hogy a reformátorok eleinte nem írtak dogmatikát. Ezzel kapcsolatban az egyetemi tanár Luthert idézte: „A spekulatív teológia a pokolba, az ördöghöz tartozik.” Karasszon ugyanakkor lényegesnek tartotta, hogy ebben a korban hitvallási iratok születtek, „amelyek nevelnek, valamint meghatározzák a liturgiát és az egyházfegyelmet”.

A reformáció jelentősége társadalometikai szempontból címmel Mészáros Kálmán tartott előadást. A Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető docense a reformáció előzményeit bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyháztörténelem egyes korszakaiban nyomon követhető, hogy az egyházi torzulást többször is igyekeztek korrigálni. Ezt egészen Nagy Konstantintól a keleti és nyugati egyházszakadáson át a huszita mozgalmon keresztül a lutheri reformációig mutatta be vázlatosan az előadó. „Luther idején egész Európa nyugtalan volt” – mondta a történész. Majd arról beszélt, hogy „a reformáció eszméi Európában nem úgynevezett nemzeti ébredés útján terjedtek el, hanem az „akié a föld, azé a vallás” törvény alapján, az uralkodó, a király, a fejedelem, a földesúr határozta meg az ország, a régiók felekezeti hovatartozását”. Kitért a reformáció népi irányzatára is, valamint ismertette, hogy az anabaptisták ellen milyen kegyetlen üldözést hajtott végre a keresztény Európa.

Száz éve így emlékeztek eleink a 16. századi reformációra címmel Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója tartott előadást. A történész elmondta, hogy 1914 előtt az evangélikusok lélekszáma úgy haladta meg az egymillió főt, hogy abba nem számolták bele a hozzávetőlegesen kétszázötvenezer fős erdélyi szász egyház tagjait. A korszakkal kapcsolatban Czenthe Miklós kiemelte, hogy mind az előkészületet, mind az ünnepet beárnyékolta az első világháború. „Ugyanakkor így is voltak központi és gyülekezeti ünnepek. Az evangélikus egyházkerületek ünnepségeket szerveztek, az iskolák, egyesületek külön-külön is megszervezték a maguk reformációi ünnepségeit” – fogalmazott. A történész elmondta, hogy a négyszázadik évfordulóra számos kiadvány megjelent, többek között a Masznyik Endre által szerkesztett hatkötetes Luther-kiadás, valamint egyháztörténeti munkák és irodalmi kötet is. 1917. október 31-én a budapesti városházán tartották meg a református és evangélikus felekezetek közösen a központi ünnepséget.

„Miközben a reformáció igyekszik visszaállítani az ige helyét a kultuszba, addig nem szabad megfeledkezni arról, hogy a homiletikai törekvéseket meghatározza az adott kor” – fogalmazott A reformáció jelentősége – homiletikai szempontból címmel tartott előadásában Kocsev Miklós. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Gyakorlati Teológiai Tanszékének tanszékvezető professzora elmondta, hogy a reformátorok homiletikai felvetései a kor kérdéseire igyekeztek választ adni. „A reformáció célja, hogy fókuszáljon a személyes Isten megismerésére. A szubjektummal való foglalkozás, a szubjektum felelősségvállalása hangsúlyossá válik. Ilyen értelemben a protestantizmus kultúrtörténeti lépcsőnek is tekinthető” – mondta a dékánhelyettes. Az előadó kijelentette: „A reformátorok nagy lépése az, hogy a homiletikában ismét »szóba hozzák Istent«, mégpedig úgy, hogy az Isten megszólítsa a kor emberét. Aminek lesz egy különös lecsapódása is, nevezetesen hogy az igehirdetés »szakramentalizálódik«, tehát szentségértékűvé válik.”

„A humanizmus és a reformáció kart karba öltve járt. Ez a nyelv szempontjából is lényeges” – mondta Fekete Csaba, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának tudományos munkatársa. A reformáció jelentősége himnológiai szempontból címmel tartott beszámolójában az előadó kitért arra, hogy a gyülekezeti énekhez az egyes felekezeteknek milyen viszonyuk volt. Fekete Csaba elmondta, hogy a protestantizmusban nemcsak a liturgia hivatalos nyelvén szólalhatott meg a Biblia üzenete, hanem a vallásos költészetben és a népénekekben is. A tudományos munkatárs 16–17. századi énekek bemutatásán és sajátosságain keresztül tárta fel a reformáció korának színes énekkincsét, valamint érintette azt is, hogy a vizsgált időszakban az énekek többsége imádság volt. Az előadó elmondta, hogy a 20–21. századi énekekből pont az imádságjelleget hiányolja, hiszen ennek van hitet erősítő szerepe.

A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága által szervezett konferencia előadásainak írott változata a szeptemberben megjelenő ünnepi számban lesz majd olvasható.

Forrás: www.evangelikus.hu – Szöveg és fotó: Galambos Ádám

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

4 + 1 =