A hónap témája 2017. júniusban: Valami új született: az élő gyülekezetek

0
373

2017: Valami új született!

Júniusi téma: az élő gyülekezetek

A hónap igéje

„Ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.” (1Kor 12,25)

A hónap gondolata

Pál apostol az egymásról gondoskodó, vagyis az öngondoskodó közösségről beszél. Az egyház (a Krisztus-hívő konkrét helyi közösség) Krisztus teste. Benne az egyének a test tagjai, így egymásnak részei. A közösségben azért vannak az emberek, hogy „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Kor 12,25). Ebben a felfogásban, közösségi modellben a speciális képesség, adottság (látás, szaglás, hallás vagy apostol, próféta, tanító, csodatevő, gyógyító, nyelveken szóló, nyelvmagyarázó stb.) szerepe a kölcsönös gondoskodás, amely által egészségesen működik az egész „test”, a hívő közösség „szervezete”.

Kultúránkban – és természetesen hazánkban is – az egyén és a közösség, az egyéni és a közösségi érdek szembeállítása évszázadok óta erősödik. Erre a szembeállításra és azon belül az egyéni érdek hangsúlyozására épül a gazdasági verseny, az oktatás, a politikai közélet, a fogyasztói lét. Az egyoldalú egyéni érdek kísértése folyamatosan zörget a gyülekezetek kapuján is nyíltan és önző hívőség formájában, mely utóbbi a hitre jutás és a hívő élet hasznát főként egyéni szinten hangsúlyozza. Pedig ha az egyén kerül a középpontba, akkor szükségszerűen töredékes és egyoldalú lesz a személyiségfejlődés, mert a teljes életet csak a közösségi lét tudja megadni, mert csak a szeretet közösségében (környezetében, közegében) lehetséges fejlődés. Abból mérhető fel a szeretet valóságossága, hogy az érintett, a szeretett lények (gyerekek, fiatalok, felnőttek) fejlődnek-e, tehetségük is kibontakozik-e, képességeiket hasznosítani tudják-e maguk és mások számára. Ahogy a Biblia állítja: a szeretet épít! A közösségben gondolkodó hívők gyülekezetében tehát nem csupán egymás hiányszükségeiről gondoskodnak a „tagok”, hanem szükségesnek látják azt is, hogy egymás fejlődéséért is megtegyenek mindent. Ezért bátorít Pál apostol már két évezreddel ezelőtt így: „Építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (1Thessz 5,11) És amelyik gyülekezet így tesz, az él és éltet.

A hónap kérdései

Megértette-e már a többség a gyülekezetünkben, hogy lényével és hozzáállásával mások hasznára: bátorítására, erősítésére, inspirációjára, segítésére kell jelen lennie a közösségben? Hogyan tudnánk ezt a szemléletet és hitet tovább erősíteni és általánossá tenni?

A hónap imája

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,
ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol árnyék, oda fényt,
ahol szomorúság, oda örömet.
Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
mint hogy vigaszra várjak,
inkább én törekedjem megértésre,
mint hogy megértést óhajtsak,
inkább én szeressek,
mint hogy szeretetet igényeljek.
Mert önmagunkat feledve – találjuk meg magunkat;
ha megbocsátunk – akkor nyerünk bocsánatot;
és ha meghalunk – azzal ébredünk az örök életre.
Ámen

(Assisi Ferenc)

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

78 + = 80