A hónap témája 2017. júliusban: Valami új született: együttműködő emberek

0
137

A hónap igéje

„…a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4,16)

A hónap gondolata

Az együttműködés több, mint összefogás, több, mint csapatmunka, több, mint jó közösség. Mindig voltak olyan vezetők, akik az együttműködésre a közös ellenség felmutatásával vagy kitalálásával ösztönözték az embereket. Ezt a módszert hagyjuk meg a társadalom és a politikai világ egyes vezetőinek. Mi, emberek többre hívattunk. „Az összejövetel egy kezdet. Az összetartás egy előrehaladás. Az együttműködés a siker” – mondta Henry Ford. Az együttműködésben összekapcsolódunk mint jó közösség, illeszkedünk és alkalmazkodunk egymáshoz. De még többet is teszünk: egy közös nagyobb cél megvalósítása elsődleges akaratunk, melynek megvalósulásán mindenki erejéhez mérten igyekszik. Ez a cél pedig nem más, mint a közösség életének növekedése, fejlődése, a szeretet kultúrájának a kiteljesedése, amikor már mindenkinek „minden dolga szeretetben megy végbe”.

Krisztus-hívő emberként is nehezen hangolódunk rá arra, hogy az együttműködés legfőbb célja nem mérhető: a mérhető közösségi eredmények jó esetben csupán a fő cél melléktermékei. Mert nem az a fő cél, hogy nagyobb legyen a közösség éves költségvetésében a bevételi oldal; nem az a fő cél, hogy létszámában növekedjen a gyülekezet; nem az a fő cél, hogy több és jobb szolgálatot biztosítson az énekkar vagy a zenekar; nem az a fő cél, hogy minél több házi csoport legyen; nem az a fő cél, hogy a dicsőítő csapat mindenkit képes legyen bevonni az éneklésbe; nem az a fő cél, hogy… Ahogy a túlvilági mennyország sem attól lesz gyönyörű, hogy mennyi mindent valósítunk majd ott meg, hanem attól, hogy felfoghatatlan szeretetegységben leszünk a „boldog és egyetlen Hatalmassággal”, Istennel és egymással. Minden Krisztus-hívő minden erejével azon igyekszik, hogy ebből a végső csodából már itt minél többet átélhessen tevékenyen. Amikor a közösség minél több tagja (jó esetben mindenki) erre törekszik, akkor a mérhető dolgok világában is csodaként tapasztalják, hogy a dolgok szaporodnak, növekszenek, erősödnek és jóra alakulnak. Amikor már Istent teljes szívvel, teljes elmével, teljes erővel szeretik, akkor rácsodálkoznak, hogy „minden javukra van”. Több lesz a bevétel, lelkesebb és egyre profibb az ének- és zenekar, egyre többen házi csoportokhoz akarnak tartozni, mindenki énekelni akar a dicsőítőkkel együtt. És ahol akadályokat tapasztalnak, ott is várakozással telve lesik az isteni csoda felbukkanását. Mert minél mennyeibb és magasztosabb cél érdekében működnek együtt az emberek, annál több területen fogják tapasztalni a váratlan csodákat. És minél inkább mérhető célok megvalósításában működnek együtt – még ha azok a célok jók és a gyülekezet életéhez köthetők, sőt biblikusan megalapozottak is –, annál többször fognak találkozni széthúzással, konfliktusokkal, akadályozókkal, belső támadásokkal. Mert ha nem Krisztusban fogunk össze – aki maga is mérhetetlen és ezért eltörli a különbségeket –, hanem mérhető és tervezhető dolgokban, akkor szükségszerűen egymásnak fordítjuk az addig együttműködő testrészeket, különbözőségeinket.

Ezért a valódi gyülekezeti vezetői hatalom nem elnyom, hanem együttműködik minden taggal, mint ahogy a feltámadás után a tanítványok is megtapasztalták, hogy „az Úr pedig együtt munkálkodott velük”. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry találóan megfogalmazta: „Engem szeretni velem való együttműködést jelent.” Ami azt is jelenti, hogy másokat szeretni másokkal való együttműködést jelent. Az együttműködés és a szeretet kéz a kézben járnak, és olyan szeretetközösséget teremtenek, amelynek csodájára járnak, amelyet „kedvel az egész nép”, amely vonzza az embereket, amely létezésével már krisztusi misszió.

A hónap kérdései

Mikben való együttműködés a célja a családomnak, a baráti társaságomnak, a gyülekezetemnek?
Mit kell tennünk azért, hogy újra a fő cél kerüljön közösségünk fókuszába?
Mik az akadályai annak, hogy újra vagy igazán először megtanuljunk együttműködni?
Hogyan nevelhetjük együttműködésre gyermekeinket, a következő generációt?
Milyen eszközök segíthetnek abban, hogy a krisztusi együttműködés lelki beállítottsága erősödjön a közösségben?

A hónap imája

Uram, Jézus, segíts, hogy téged sugározzalak, amerre járok. Hasd át egész valómat lelkeddel és életeddel. Áraszd el lelkemet, hogy többé már ne én legyek, hanem egész valóm téged sugározzon. Te ragyogj rajtam keresztül másokra, és engedd, hogy egész életem a te sugárzásod legyen. Érezze ezt meg mindenki, aki a közelembe kerül. Érezzék meg jelenlétedet lelkemben.
Többé már ne engem lássanak, hanem egyedül téged. Uram, Jézus, maradj velem, és akkor én is világítani fogok. Hadd legyek fényed mások felé! Jézusom, ez a világosság egyedül a tied, semmi nem az enyém. Te vagy az, aki bennem másokra ráragyogsz. Így dicsérjelek téged, ne csak szavakkal, hanem példámmal, tetteimmel, tetteim erejével, hogy szívem feléd áradó szeretetének teljessége tanúsítsa bennem jelenlétedet. Ámen.

(A Szeretet Misszionáriusainak napi imája)

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

+ 13 = 19