A hónap gondolata: Világunkban minden adott ahhoz, hogy mindenki jól éljen testileg, lelkileg és mentálisan egyaránt. A javak mégsem jutnak el mindenkihez megfelelően. Vannak, akik a javak igazságos újraelosztását tartják megoldásnak: elvenni azoktól, akiknek sok van, és odaadni azoknak, akiknek kevesük vagy semmijük sincs Isten szerint nem a javak társadalmi újraelosztását kell átalakítani, hanem a szemléletünket, az alapállásunkat kell megváltoztatni.
Az igazság ez: Mindenkinek sajátos javai vannak, amivel csak ő rendelkezik. Isten azért osztotta el ilyen „igazságtalanul” a testi-lelki javakat, mert csak így értjük meg, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy a javainkat meg kell osztani egymással. Mert mindenkinek vannak hiányosságai, mivel senki sem teljes önmagában, mert a kiteljesedéshez közösség kell.
Pál apostol, aki az emberi közösséget úgy fogta fel, mint egy közös testet, azt mondja: Kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. Hiszen egymásra vagyunk utalva, mivel egyetlen testnek, egyetlen szervezetnek vagyunk a részei.
A cselekvő együttérzés csak akkor hatékony, ha nem csak az egész közösségből kiszakított én-te kapcsolatban segítget, ha nem csak segítségre szoruló egyéneket lát, hanem öngondoskodó közösséghez tartozást.
A hónap igéje
„…kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1Kor 12,25-26)
A hónap kérdései
Miért csak bizonyos hiányok váltanak ki együttérzést bennünk, míg más hiányosságok (egyedüllét, tudatlanság, kapcsolati hiány, spirituális üresség, érzelmi szegénység, stb.) kevésbé hatnak meg? Ezt a hozzáállást mennyiben határozza meg az, hogy maga a társadalom, pártpolitika, kormányzati kommunikáció, stb. mit tart bajnak, szegénységnek?
A javak újraelosztására milyen modellek vannak?
A segélyakciók mennyire hordozzák annak veszélyét, hogy állandósítják a hiányállapotot?
Mennyiben igaz a régi bölcsesség: Ne halat adj az éhezőnek, mert azzal csak egyszer lakik jól. Adj neki hálót, tanítsd meg halászni, és akkor egész életében meglesz a betevője.
Pál apostol az emberi közösséget úgy fogta fel, mint egy közös testet, azt mondja: Kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.
Ez a fajta közösségi ember hol teremtődik, hol nevelődik ki?
Az öngondoskodó közösségeknek milyen történelmi és mai használható példái vannak?
A közösségi szemlélet, a közösségi érzés felébresztésnek milyen működő társadalmi programjai vagy mozgalmai vannak a világon? És Magyarországon? Melyeknek lehetne nagyobb tere? Hogyan lehetne ezeket elterjeszteni?
„Mid van, amit ne kaptál volna?” Akár egészséged, akár értelmed, tudásod, ismereteid, képességeid, vagyonod, kapcsolataid? Amid van, azt kikkel oszthatod meg? Te mikre szorulsz rá mások javaiból? Hogyan gazdagíthatod közösségeidet? És mások hogyan gazdagíthatnak téged?
A hónap imája
Ültesd, Uram, Krisztusom, azt az együttérzést a lelkembe, amely benned is volt, hogy meglássam az arcok, az öltözékek mögött lévő közösségre vágyó, irgalomra és olykor segítségre szoruló embert mindenkiben, még magamban is. Ámen.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
